avagy
Javában írom a következő regényem…
Aki rendszeresen követi a Facebook írói oldalam, az tudja a választ. Aki nem, annak pedig itt árulom el:
Igen, írom a korábban elkezdett s ígért – talán be is fejezem egyszer- regényem. 😀
Mi ez, honnan indult, mi van bennem és mikor jön majd ki?
Menjünk kicsit vissza az időben; egészen addig, amikor annak idején megírtam a Calderania sorozatom…
Ott az egy kitalált szigetkirályságban játszódott, s az ottani vegyes népek között előfordultak afféle skandináv jelleggel élők, amolyan kicsit „vikinges” típusú szereplők, népek, szokások is. S ahogy érkeztek a visszajelzések, nemcsak be is tudtak épülni abba a világba- a szamurájok mellé-, de valahogy szinte saját életre is keltek. Végül mivel kedvelem ezt a formát, már ami a vikinges regényeket illeti, jött a kis „katt” a fejembe és leírtam egy szót: „Karmos”.
Nem először határozom el, hogy megpróbálok egy vikinges, vagy ilyen érzetű valamit írni, de megint abba csúsztam bele, hogy én történelmi regényt nem szívesen írok. Még egy magyar történelmi regény után sem, még akkor sem, ha a visszajelzések mást mondanak. Na de vissza a vikingekhez:
Az a világ vonzott, ám azt innen kutatni sokkal nehezebb és több idő, több áldozat, mint ami beleférhet. Óriási mitológiával bír, számtalan ténnyel és tétellel, s megannyi tévhittel is, melyek sajnos, vagy hála az égnek már beépültek a „viking kúltúrába” , pedig nem is úgy volt azokból semmi. Ám írni szeretnék róla, s akkor mi a megoldás?
Hát az, hogy fiktív regényt írok a témában. Miért ne tehetném, s miért ne állhatnék neki egy realistább, epikusabb? jellegű fantasy-nak, ami tényleg vikinges életérzést sugall az olvasóknak?
Olvasni kezdtem, s miután sorra fogytak a regények, még mindig nem tudtam mit és hogyan írjak, honnan indítsak, mi legyen a cél. Így pedig nekiállni egy regénynek nem tudok.
Ekkor egy Barátomtól kaptam egy zeneszámot (Köszönöm Iza a zenét, a zenéket!) és jött egy apró kattanás. Meg eszembe jutott egy régebbi album-szintén ilyen típusú zenék tömegeivel-, aztán ezeket hallgattam.
Végül az idő telt, ihlet nem jött, a gondolatok kifakultak és leültek. Én pedig sodródtam az élettel, hoztam ki mást.
Egészen tavaly nyárig, majd őszig egyetlen sort se tudtam írni, de még tiszta ötlet sem volt. Ezután megint előkerült az a bizonyos első zeneszám.
Azóta és akkor több verzióját hallgattam meg a Valhalla calling me számnak- még több magyart is– s belefutottam mellette egy másikba is. (My Mother Told Me) Aztán kinyitottam a jegyzeteim és megláttam a „Karmos” szót.
2023 októberét írtuk, én pedig pipázások után, jegyzetelni kezdtem egy vázat. Gyűjtöttem mitológiát, neveket, földrajzot, kultúrát. Olvastam saga-t nem is egyet, zenéket hallgattam. S teltek a hónapok, amíg egyszerűen leírtam egy kezdésnek szánt szakaszt…
Újabb hónap után rájöttem, hogy teljesen egyszerűen mivel az alapötleteim a Calderania világából indultak, miért ne lehetne a regényt is ezzel összekötni? Ekkor aztán megindult az, amit vártam.
Talán a tudatalattim vezérelte annak idején a fantáziám, amikor megírtam a Calderania könyveket, hiszen ott életrekeltettem a Mullocki-Horda népcsoportot és ők voltak a leginkább „vikingesek”. Akkor még nem, de most- mikor eldöntöttem az új regény megírását- már tudtam: ez lesz az alap.
Kik ők, honnan jöttek, ki lehetett az ősük és miért Horda?
Ilyenkor pedig megindul a magamfajta agya és keze és szaporodnak a sorok.
Megírom a Horda eredettörténetét úgy, hogy elmesélem honnan jöttek, miért, kivel, ki hozta őket „át” Calderania királyságának Mullock szigetére…
Hát ki más, mint a…A Karmos! 😀
Újabb gondolatok, firkálások egy üres dokumentumba, s elkészült egy ötszáz éves, több generációt magábafoglaló jegyzet, hogy meglegyen az érkezés, meg az, hogy mikor kezdődött. Meg hol…
Kialakítottam egy régebbi világot, egy másik szigetcsoportot. Ott egy másik kultúrát, egy ottani királyt és nem maradt más, mint elindítani az írást.
Ekkor megírtam egy afféle előfejezetet – már a korábbi prológus után játszódót és még mindig nem az elsőt- , ami még mindig Calderania világában történik – a jelenben, mármint amikor az ottaniaknak jelene él- és úgy kellett alakítani, hogy már lefektessem a skandináv alapérzéseket, bevezessem azt, ami majd maga a történetem lesz. Az, amit úgy terveztem, hogy a „A Karmos” saga-ja lesz.
Itt ezután megint leálltam és eltelt majdnem egy év. Az élethelyzetek jöttek, egyszerűen nem tudtam írni és bevallom nemcsak kedvem, időm nem volt, ötletem se. Csak el kéne kezdeni, de hogyan? Hónapokon át semmi gondolat, ihletszikra nem jött… Vagy ha valami mégis, elszállt, mint…”viking szellentés a szélben” 😀
Egészen idén őszig. De az, hogy mi volt ez, még most se tudom. Kinyitottam a gépet és elkezdtem az írást.
A Karmos saga-ja pedig meglódult a kezem alatt… Pedig igazán olyan napjaim vannak, melyekben sokszor más alapabb dolgokra se nagyon jut idő… ??
Nem árulok el semmit még a történetből (Na jó, azért a hősöm neve a cím, s azért Karmos, mert egy medvekarom lóg a nyakában egy ezüstláncon…) , de lesz azért itt harc, csata, gályák, törzsfők, csarnokok és istenek bőven. Nem Valhalla, nem Odin, csak hozzá hasonlók. Ám pajzsfalak, amulettek, áldozatok, meg a többi jönni fog megígérem!
A Karmos pedig megmutatja magát, s egy skald elmeséli majd igazi saga stílusban a történetét annak, hogy honnan indult, ki volt és miért került végül abból a királyságból át a sokkal messzebb levő Calderania-ba…
Addig pedig kövessétek az írói oldalam, ahol igyekszem igen sűrűn jelezni, hogy hol is tartunk hősünk történetével!