Kedves Olvasók!
Örömmel tudatom mindenkivel, hogy most már jó egy hete elérhető a Calderania- A Farkaspengék című könyvem!
Két hosszú év után, amikor nem volt időnként sem éjjelem, sem nappalom, amikor számtalan könyvet, filmet néztem és olvastam végig, végre megjelenhetett a befejező rész!
Engedjétek meg, hogy egy kicsit visszaemlékezzem arra az időre, amikor ez a kétrészes sorozat elindult, amikor megszületett a szigetkirályság és az ott élők – köztük Menthár Korsen és barátai, rokonai, ellenfelei és mentorai – élete.
Mint mindig, akkor is egy jó időben kapott zene indította el a folyamatot, s ez nálam nem meglepő, de a Two steps for hell egyik száma volt. Persze aztán követte még több is, de ebben a zenében olyan dallamok és taps érkezett a füleimhez, amiről egy szó jutott eszembe: „kardtánc”…
Láttam lelki szemeimmel egy rituális táncot, ahol férfiak – harcosok- karddal a kezeikben egy tűz körül táncolnak a zene ütemére, s időnként tapsolnak is…
Innentől már csak egy lépés volt az, hogy meglódult a fantáziám és mire észbe kaptam, a történet első része gőzerővel íródni kezdett.
Olvasási élmények, a középkor, a vikingek kora és a távolkeleti szamurájok kultúrája egyszerűen úgy lett az oldalakon egy regény, hogy még magam sem tudtam mi lesz a vége. Csak abban voltam biztos, hogy van egy ifjúm, aki majd tanul és el kell jusson a próbára, a Kardtáncra.
A kötet két év alatt íródott meg, számtalan munkaóra, zenehallgatás, olvasás, filmnézés, s más programok megtekintése kellett hozzá. Na és a megszokott napi pipa. 😀
Aztán hosszú idő után kezükbe vehették az olvasók a Calderania első részét.
Calderania neve egyszerűen a „kaldera” szóból született, mert nagyon megtetszett a csengése. Tudtam, hogy ez az új s általam megalkotott világ egy szigetkirályság lesz, s talán nem véletlen az sem, hogy kicsit olyan, mint Japán, kicsit mint egy skandináv szigetcsoport. A négy nagyobb és több kisebb szigetből álló világ egy jogarra hasonlít- erre utal a kezdődő sorok leírása is a regények elején -, s így egyszerűen úgy kapták a neveiket, mint egy jogar, mint egy csöves csont latin nevei…
A legészakibb földdarabba latin jogar szóból (screptum) született, így lett ő Ceptrumia. A következő a szintén latin nyak (collum) kifejezésből lett Mullock. A tőle ismét lentebb elterülő sziget a test (corpus) szó után Curpo lett és a legdélibb nagyobb föld pedig a a latin kezdetből Initiaként élhette életét a lapokon.
(Nem mindegyik sziget kapott nagy szerepet – némelyik csak megemlítve van- a regényben, de van, ami sokszor mutatkozik meg valamelyik kötetben.)
Mire befejeztem az írást, már tudtam – s ezt erősítette meg az első rész befejezése is-, hogy kell egy folytatás is! Miközben többet akartam adni a főszereplő, a világ és az ott élő emberekből, a kevert kultúrából, a Kardtánc bemutatóján olyan elismerést váltott ki a borítón levő kékszemű farkas is, hogy még jobban bele kellett vonnom ezt a nemes állatot a regénybe. Pedig eredetileg nem voltak ilyen terveim. Ám az állat jött, aratott és szinte kérték az olvasók tőlem, hogy hozzam őt vissza, mutassam meg jobban. Arról már nem is beszélve, hogy Menthár története még nem volt készen, s meg kellett mutatnom őt – s a hozzá kapcsolódott nemes állatot is- igazából.
A könyvbemutatón már pontosan tudtam, hogy a „A Farkaspengék” lesz a címe a második kötetnek és azt is tudtam: nem fogom tovább vinni két résznél a regényt. Így a másodikban mindent ki kellett fejtenem, meg kellett mutatnom, meg kellett magyarázni és le is kellett zárni. Adni kellett a többi szereplőből, hozni újakat – kikről az elsőben csak említést tettem –, s pár karaktertől elbúcsúzni… Mert ugye senki nem örökéletű és nem kifogyhatatlan az életereje.
Jobban ki akartam fejteni Calderania kevert világát, megmutatni a fejemben levő képeket arról, hogyan is fér meg a vikingre hajazó kor és világ a japán és távolkeleti szamurájokkal.
Továbbá az első részben említett régi és újabb történéseket úgy kellett felrázni, életre kelteni, hogy valahol méltó legyen a második kötet az elsőhöz és ahhoz is, hogy vele lehessen teljes a sztori.
Hogy sikerült jobban megmutatnom a szereplők életét? Eljutott-e a főszereplő és társai oda, ahová én akartam, ahová talán reménykedve szerették volna az olvasók is? Milyen szerepet kapott végül a kékszemű farkas, s mennyire tudott kiteljesedni a többfajta harcművészet a lapokon? Felnőttek-e végül a fiatal szereplők, hová lettek a mesterek, a szülők és milyen akadályokon át hová jutott el végül az egyszerű abiesi ifjú és társai?
Régi és új olvasóimnak csak azt tudom mondani, hogy fussanak neki a kétrészes történetnek és bízom benne, hogy megtudják a válaszokat.
A könyvekhez ajánlom a nagyszerű csapatmunkával készült trailereket a YouTube csatornámon.
Köszönet érte Szemán Zoltánnak, Papp István színművésznek!
A nagyon kemény munkáért és a díjat is nyert borítóért köszönet Kiss Fanni Flórának!
A zenékért Czagány Izabellának ezer hála, hiszen ahogy szoktam mondani: „Mindenről te tehetsz!” 😀
A sok előolvasónak is hálám fejezném ki, hiszen sok apróság kerülhetett általuk a helyére, mert néha pont ezekben van a lényeg!
Köszönet illeti a Keiko Harcművészeti Akadémiát, oktatóit és vezetőjét Somogyvári Szabolcsot, mert megmutatták nekem a japán kardművészet több aspektusát, s így életet vihettem az általam csak „atanac” harcosoknak képzelt szereplők világába.
A kötetekről kaphattok információt a moly.hu weboldalon, s aki olvasná, az első részt megveheti a Könyvmogul webáruházban.
vagy a második kötettel nálam is!
Keressetek privátban, a weboldalamon az üzenetküldőn át, s ha kérdésetek lenne, tegyétek fel bátran!
Calderania Világa rátok vár és ne feledjétek:
„Minden nagy út az első lépéssel kezdődik!”