Jenei András

1976-ban születtem Veszprémben. Gyerekkoromban már öt évesen kiderült, hogy cukorbeteg voltam, s ebből kifolyólag sok időt töltöttem kórházban.

Mivel olvasni már akkor is nagyon szerettem, mindig csodáltam az írókat, a költőket, hogy milyen kitartással képesek néha többszáz oldalt megtölteni és elvarázsolni az olvasókat.

Az első „szárnypróbálkozások” már tizenévesen elkezdődtek; néhány vers, amolyan faragott rímes sorok akkor leírásra kerültek, de a történetek csak jóval később, a középiskolás időszakomban jöttek elő. Ezek még mindig kezdetlegesek voltak, s nem is publikáltam őket sehol.

A középiskolát Budapesten végeztem, az akkor még Dr. Hetényi Géza EÜ. Szakközépben.

A pálya már az első évben elvarázsolt, már akkor tudtam, hogy segíteni szeretnék az embereken, s ezt úgy, mint mentős.

(Gondolom mivel sokszor vitt rosszulléttel a mentő kórházba.) 

A következő iskolám egy kétéves mentőszakápolói képzést jelentett az azóta már szintén megszűnt Kossuth Zsuzsa iskolában.

Ekkor már vidékről ( Csajágról, ami egy kicsi falu a Balatontól négy kilóméterre)felköltöztem Budaörsre. 

Még be sem fejeztem az iskolát, szerencsém volt dolgozni az Országos Mentőszolgálat érdi állomásán. 

Onnan jó fél év után átmentem a János kórházba, ahol a kardiológiai osztályon, majd az ugyanitt működő intenzív részlegen menthettem az emberek életét és résztvehettem a gyógyulásuk elősegítésében.

Ebben az időben öt évig laktam Budapesten.  

Az ekkor nagy hobbim a kerékpár volt. Kétkerekűvel bejártam az országot és résztvettem kétszer a Dunamaratonon is.

S mivel a szakma szeretete és az akkori barátom a bicikli összekötését nem tudtam kivitelezni ( álmom volt  létrehozni egy kerékpáros mentőszolgálatot, de az akkori bürokrácia ezt keresztülhúzta) arra jutottam, hogy történetet faragok belőle.

Az írás a fiókban kötött ki. 

Aztán a betegségem olyannyira elhatalmasodott, hogy amikor 2005-ben két helyen – Szamaritánus mentők és a János kh.) dolgoztam, szinte egyik hónapól a másikra elvesztettem a látásom és 40 %-ra csökkent a veséim működése.

A folyamatot nem tudtam tragédiaként kezelni, hiszen mindig úgy gondoltam, hogy abból kell gazdálkodnia az embernek, ami van.

Akkor megtanultam vakon élni, mert ez kellett, hogy boldoguljak. A legnehezebb az egészben az volt, hogy addig én segítettem, s itt teljesen megfordult az életem. Ezt ismét akarattal és a kevés barát és sorstársak mellett  visszafordíthattam… 

Közben eltellt három év, s eddigre azmellett, hogy már csak tíz százalékon dolgoztak a veséim, ugyanoda jutottam vissza, ahonnan a megvakulásomkor „lezuhantam”…

Voltak barátaim, életem és munkám; ismerkedtem, szórakoztam és éltem az életem…

Nos ekkor jelentettem meg az első könyvem is, amit fent említettem.

(2009, Nyeregben a Konstantin-kereszt  Adlibrum kiadó) 

Az egészségem tovább romlott, s ugyan ekkor már négy éve rajta voltam a kombinált transzplantációs listán, ahol egyszerre kaphatok vesét és hasnyálmirigyet is; ha az új hasnyálmirigy miatt nem leszek többé cukorbeteg, s a vesével minden oké, az életem minőségben helyreáll…

A dolog nem állt meg itt, mert nyolc hónapig volt szerencsém „élvezni” a vesedialízist kétnaponta.

Aztán – ezt aki ismer és látott állítólag nevetve és életvidáman téve tettem-az a nap vágta el, ami mostmár úgy van könyvelve, mint a második születésnapom:

2010.04.01.

Érkezett a telefon, hogy van donor és megtörtént a transzplantáció.

A műtét és az azt követő három hét nem volt könnyű, de én nyertem.

Itteni élményeim adták az ihletet a második könyvemhez, s ez egy álomcsokor összeszőve a valósággal.

(Altatott álmok, 2010- magánkiadás, Z-press) 

Innentől kezdve a műtét után öt hónappal ismét dolgoztam.

Ugyanott, mint előtte: a helyi látássérült egyesületnél( Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete)  voltam korábban gyógymasszőr, s most az érdekképviseleti feladatokat, akadálymentesítési folyamatok segítését, kapcsolatépítéseket látok el; 2012 decembere óta pedig alelnökké választott a tagság.

Ebből kifolyólag mindezek mellett szinte párhuzamosan írtam meg a következő két könyvem. 

Az egyik arról szól, hogy hogyan éltem meg a megvakulást, a romló egészségi állapotom a veséim miatt, a dialízist.

(Az enyém, 2011- magánkiadás , Z-press) 

A másikat álnéven sikerült kiadni, mert mind stílusban, mind a megszokott formátumban más volt; egy fantasy könyv lett, amiben szerzeteseket segítő lovagok utaznak be egy nagy földrészt és visznek véghez küldetést. 

Ez a könyvem rengeteg kutatást, olvasást, utazást jelentett; volt, hogy lovagi tornán voltam, bemutatókon vettem részt, vagy egy kardmásolatokat árusító boltban fegyvereket, kardokat foghattam meg, vagy megtapogathattam a Szent István bazilikában a porcelán koronamásolatot…  

(A Triannita; A kettős küldetés 2011- magánkiadás, Z-press: megjelent J.A.A. Donath névvel) 

Hozzáteszem, hogy mindamellett, hogy aktívan veszek részt a munkámmal az egyesületünk életében, a gondolataimat gyakran gép elé ülve rögzítem is. Van, hogy egy mondatot egy madárhang ihlet, de volt, hogy egy fejezetrészt egy zene, vagy egy egész könyvet egy rockopera indított el. Tehát illatok, egy taps, vagy akár egy csepp eső is írásra ösztönözhet.

Ami gyakran segít, az egy most- régóta meglévő- hóbortom: a pipázás. Ugyan a karikákat nem látom, de amíg szívom a szárat, a kreatív gondolatok mindig megrohamoznak.  

2011- ben, december 7-én tarthattam egy író-olvasó találkozót a budaörsi Gr. Bercsényi könyvtárban, ahová közel ötven ember jött el.

S számadásképp ebben az évben második lettem a Próféta léptei nemzetközi irodalmi pályázaton, s különdíjat sikerült nyerni az Idegennyelvű könytár hasonló pályázatán.

2012-ben aztán ez folytatódott, hiszen 1. lettem a Pozitív sokk egyesület országos irodalmi versenyén (2013-ban tervben volt ebből egy antológia is), s idén én vihettem el az 1. helyet az ismét megrendezett Próféta léptein.

Ekkor már nyomdában volt a következő kötetem, ami egy húsz novellát tartalmazó válogatás.

(Tengercseppek 2012- magánkiadás, Z-press)

Aztán a legújabb kötet, ami tulajdonképp „Az enyém” folytatása lett, a mai mindennapjaim meséli el, s miközben tanít, az én szemszögemből bemutatja a látássérültek világát is.

(A látó Shakespeare, 2012- magánkiadás, Z-press) 

Közben, hogy ez a könyv megszülethetett( el kell mondanom, hogy a megjelenéshez az járult nagyban hozzá, hogy sikeresen pályáztam a Budaörs Város Önkormányzat Kultúrális pályázatán), sokat jelentett, hogy elindítottam önálló életem, s egy ideig albérletben éltem Budaörsön. 

Párommal, akivel boldog párkapcsolatban tellnek a napok, gyakran teszünk kirándulásokat egy-egy olyan helyre, ami ihletet ad, vagy ha másképp segíthet, megteszi és élvezi velem egy új könyv megjelenését.   

Szintén élvezem azt az életet, amit bárki látóként tehet.

Az írás számomra hobbi, de ha adhatok vele másnak, akkor ez erőt ad. 

2013-ban több irodalmi pályázaton indultam, de ezeken nem értem el helyezést.

Ebben az évben a Queer kiadó vállalta, hogy „javított, második kiadás”-ban kiadja  „Az enyém” és „A látó Shakespeare” című könyveim, valamint mivel náluk is volt irodalmi pályázat, társszerző lehettem egy antológiában, ami a fogyatékosok írásait gyűjti össze.

(Teljes értékű szövegek, 2013 Queer kiadó) 

A két „megújult könyvemnek pedig a kiadó rendezett egy bemutatót is Budapesten a TAT Galériában is, ahol a műsort felolvasás és zongorajáték kísérte. 

2014-ben kissé hosszabb szünet után megjelent a Triannita ciklus 2. része Az árnylovasok alcímmel.

(A Triannita – Az árnylovasok; 2014. Underground kiadó, Budapest) 

Ezzel a könyvemmel egyidőben –szinte együtt- napvilágot látott az életrajzi vonalon írott könyveim újabb példánya. Ez azonban most időrendi sorrendet nem követett, hiszen nem előre, hanem visszanyúlt életemben egészen a születésemig.

(Emlék-szem– 2014., magánkiadás,  Z-Press) 

Ehhez a könyvhöz tartozik, hogy a borítóját menyasszonyom tervezte. 

2014-ben megnősültem, majd röviddel utána budapestre költöztem feleségemmel. Más környezet, más ritmus vett körül, de életem változása pozitív erőt adott és a nehézségeket észre sem véve folytattam munkám budaörsön, illetve irodalmi tevékenységeim is.

2015-ben jelent meg nyomtatásban a második novellás kötetem (Dűneszemek 2015- magánkiadás, Z-press, Miskolc-Budaörs )  Dűneszemek címmel, s mellette több régebbi könyvem hangoskönyvként láthatta meg a napvilágot „Gépész” hangján.  Emellett a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége  2015-ben a Nyeregben a Konstantin-kereszt kisregényemelkészítette Braille változatban, amit boldogan meséltem el a kiadónak, hiszen ez volt életem első megjelent írása.

Munkám miatt szerencsém volt Horvátországban Briuni szigetén eltölteni egy hetet, ahol két másik ország látássérültjeivel kerékpáros és szabadidős tevékenységeket végeztünk. A sportos elfoglaltság nagyon sok élményt adott, melyből merítve tudtam, hogy valamikor majd írásban is megjelenhet. 

A Triannita ciklus következő, azaz harmadik részét.  (A Triannita – A bitorló fivér; 2015. Underground kiadó, Budapest) izgatottan vettem át, hiszen ehhez a részhez sok utazás, kutatás tartozott.  Több alkalommal jártunk  nejemmel Visegrádon vagy utaztunk le Pécsváradra is bizonyos részletekért.  

Ehhez a könyvemhez sok gondolatot adott és tulajdonképp az alapihletet is az István a király rockopera, amit volt szerencsém több helyen és változatban is átélni előtte és azótza is. A borító munkálataiban ismét részt vett feleségem,, s már ekkor tudtuk, hogy a következő kötetnél is szerepet vállal majd a tervezésben.

A könyv megírása már megtörtént, s mivel a borító nehezen készült el ( több hónapig zajlottak az egyeztetések a négy  ember között a minél tökéletesebb képért) , a kiadásra 2016-ig kellett várni. ( A Triannita – A sámán álma; 2016. Underground kiadó, Budapest)

Közben ismét újabb kötetem olvashatták a vakok pontírásban; a Triannita 1. része is bekerült a Braille könyvek sorába is.  

Ebben az évben rá kellett jönnöm, hogy fontos számomra a népszerűsítéshez az internet. Elindult először a sorozat Facebook oldala,  majd a saját weboldalam is. Ez utóbbihoz megint az első kiadómtól kaptam segítséget, hiszen vakon nem volt egyszerű az elkészítés.  

Hamarosan új műfajban publikáltam, amihez egy gyerekkori időszakból kaptam ihletet; egy olyan hely „szelleme” indított el a horror írásának az útján, aminek a bölcsője egygyermekszanatórium volt egykor. A ma már az enyészeté lett Szabadsághegyi Gyermekszanatórium szolgált helyszínéül a következő regényemnek.

(Az éjtükrös szelence,  2017; szerzői kiadás, Z-press, Miskolc- Budaörs)    

Ehhez a könyvhöz bemutató trailer is készült, aminek a narrációját Kőszegi Ákos adta, s így igen erős  hang segítette a népszerűsítést.

A Triannita sorozatom  is ebben az évben érte el a végső állomást az ötödik és befejező részével.

(A Triannita – A skorpiók útja; 2017. Underground kiadó, Budapest; megjelent J.A.A. Donath névvel)

Idáig mindig igyekeztem a reális fantasy vonalat követni, de próbálkozásom és nyitottságom oda vitt, hogy megalkottam egy olyan új létsíkot és ezzel egy új regényt a fantasy világban, ahol igazi, klasszikus elemeket felsorakoztatva léphettem tovább. Itt már működött a mágia és jöhettek új lények is az új kötettel.

(A sárkánynász követe ;2017, szerzői kiadás, Budapest- Miskolc Z-Press, megjelent J.A.A. Donath névvel) 

Mivel az egyre bővülő kötetszámok és a kor megkívánta, hogy aktívan legyek jelen a közösségi oldalakon, valamint több írást várhatnak az olvasók, elkészült a saját weboldalam a 18-as évben, valamint megszületett a közösségi –írói- oldalam a Facebook-on is. Innentől több blogbejegyzésem is volt, s már jóval szélesebben tudtam tájékoztatni mindenről azokat, akik érdeklődtek a munkásságomról.

Ekkortájt sorban születtek meg az új kötetekhez a kis trailerek, melyeket egy kedves barátom készített (Szemán Zoltán) , s amikhez Papp István színművész adta mindig a hangját. 

2019-ben elérkezett az idő, hogy leporoljunk egy régi, de arra érdemesnek tartott könyvem, a Triannita első részét. A munkát az Arte Tenebrarum Kiadó vállalta és nemcsak új címet, új borítót kapott a könyv, de megjelenhettem általa már az e-book-ok piacán is.   

(A Triannita Krónikák – Az első szövetség; 2019 Budapest, Arte Tenebrarum Könyvkiadó; ( A Triannita sorozat felújított és javított 1. része) megjelent J.A.A. Donath névvel)

A könyv nyomtatott formáját három típussal is meg lehet vásárolni ( puhatáblás, keménytáblás és vászonkötésben is) .   

Még ebben az évben egy alkotócsoporttal együtt létrehoztunk egy magánkiadásban megjelent fantasy antológiát, amiben egy olyan novellával vehettem részt és jelentem meg elektronikus formában, ami a Triannita sorozatomhoz kapcsolódott és az ötödik rész után játszódik  két évvel. A kötet elérhető ingyenesen több platformon is.

Új világ hajnalán ; sci-fi és fantasy antológia; (Nyuszi-nyugger Szövetség íróknak, Budapest, 2019.  a novella megjelent J.A.A. Donath néven) 

Ez az év termékenynek bizonyult, mert még itt  ismét új vonalat indítottam el a reális fantasy  területen és egy olyan kétrészes duológiába kezdtem, amivel aztán résztvehettem mind az az évi Könyvhéten, mind a Könyvfesztiválon is. 

Ez volt az a kötet, aminél már megérdemeltnek tartottam a sorokat arra, hogy a könyv keménytáblát kapjon és kiemelt marketinget is a lehetőségeimhez képest. 

(Calderania – A Kardtánc ( 1. rész) ; 2019. , szerzői kiadás, Budapest- Miskolc Z-Press, megjelent J.A.A. Donath névvel )

A könyvhöz tartozó bemutatót a Józsefvárosi Galériában szervezhettem meg, ahová sok vendég jött, valamint interjút  is készítettek velem a MTV2 Esély című műsorának szerkesztői. Ennek a könyvnek a borítója elnyerte az azévi egyik borítópályázaton a kategóriájában a 2. helyet, így nem volt kérdés, hogy a készítőjével hosszabb távra tudtam gondolni. (A grafikai munkákat  és később más kötetek szerkesztési munkáit is Kiss Fanni Flóra végezte számomra. )   

Ezután még meg sem száradt a tinta a lapokon, már keresték a folytatást, s nehezen vettem tudomásul, hogy nagy fába vágtam a fejszém.  Már elkezdtem a második és befejező részt, de a vége szó ekkor még váratott magára…

A könyvhöz több kutatást végeztem, japán előadásokon, harcművészeti akadémián jártam és  ekkor még egy Japán irodalmi magazinban is készítettek velem interjút. 

Közben új helyemen, ahol éltem olyan történések zajlottak időnként a környezetemben, melyek visszahozztak a mai és a jelenkori világba. Budapest VIII. kerülete mindig élt, én pedig vele éltem. Ez adta az új gondolatokat egy kisregényhez is, s így írtam meg egy korábbi és próbának szánt kéziratomból végül a következő kötetem. 

Mindenki jó lesz, tesó! (Megjelent 2020 szerzői kiadásban Budapest-Miskolc Z-Press)

Ehhez a könyvemhez egy vidéki kéttagú csapat saját zenét szerzett, ami a trailerhez készült, de külön is megtalálható a weboldalamon… 

A 2020-as év sajnos nekem is hozta azt, amit sok másnak, s a vírushelyzet bezárt a lakásba. Az írást ez nem akadályozta, de kevesebb lett a forrás, s a lehetőség is a népszerűsítésekre, így nem maradt más, csak az internet. Gondolat volt, meg idő is, s írhattam a Calderania 2. részét.  Ám emellett összegyűlt egy újabb adag a kisebb-rövidebb írásaimból és megszülethetett a novellásköteteim harmadik része is az év második felére.

Mezőszirmok (2020. Budapest, Szerzői kiadás) 

A kötet ugyanúgy húsz kis történetet tartalmazott, mint korábbi hasonló társai és így szépen tudtam illeszteni a sorba; s mint a többi novelláskötetem, ez is elérhető hangoskönyvként ingyenesen az interneten… 

Azzal az alkotói csapattal, akikkel a korábbi antológiában szerepelhettem, ismét összehozhattunk egy másikat, ám ez most horror/ thriller történeteket adott az olvasóknak. Ismét csak elektronikus formában, de ismét ingyenesen tettük elérhetővé a kötetet.

Félel-mesék (2020. Nyuszi-nyugger  Szövetség Íróknak csoport; magánkiadás/ antológia; elektronikus formátum, ingyenesen letölthető; a kötetben  „A vér árán” címen publikáltam ) 

A 2021-es év azzal indult, hogy megkezdődtek a Calderania 2. részének a szerkesztési munkái, ám a járványhelyzet még igen erősen tombolt. Programok, bemutatók  ekkor még nem voltak lehetségesek, viszont mivel a weboldalam rendszere és háttere elavult, teljesen új felülettel és profibb szerkesztéssel megszületett az új honlapom is. A régi tartalmak is rákerültek, tehát aki csak most  kezdte el olvasgatni az írásokat, nem maradt le semmiről.

Több online interjú, rólam, vagy a könyveimről szóló értékelés látott napvilágot ekkor és vártam a lehetőséget arra, hogy mihamarabb  találkozhassam az olvasóimmal.

Az Arte Tenebrarum Kiadó Utolsó című sci-fi antológiájában volt szerencsém elsőre publikálni egy olyan műfajban, ami eddig számomra idegen volt. Az antológiájuk több kötetben jelent meg ebben az évben, én az I. kötetben az „Utolsó mester” címűt írtam.

(Utolsó ; sci-fi antológia, I. kötet, Arte Tenebrarum Kiadó, 2021, Budapest )”

A helyzet megkívánta, hogy a felgyülemlett kötetekhez készült trailerek, illetve más képes és hangos felvételek ne kallódjanak el, így ebben az évben elindulhatott a saját youtube csatornám is, amire aztán minden interjúm (hang és kép is) felkerült.

Végül nem márciusra, ahogy terveztem, csak nyár végére, de kijöhetett a Calderania folytatása és egyben befejező része is, a A Farkaspengék.

(Calderania – A Farkaspengék (2. rész); 2021., szerzői kiadás, Budapest, megjelent J.A.A. Donath névvel)

Ekkor már javában dolgoztam ismét a Nyuszi csoportban egy ismét közösen megjelenhető antológiába, ahová két írásom is bekerülhetett.  A kötetben függőséggel kapcsolatos és reális novellák kaptak helyet, s ezt is úgy terveztük, hogy ingyenesen lehessen majd letölteni megjelenése után. 

Függésben, (2021. Nyuszi-nyugger Szövetség Íróknak csoport; magánkiadás/ antológia; elektronikus formátum, ingyenesen letölthető; a kötetben Az első az utolsó és a A példa címen publikáltam )

Ebben az évben négy régebbbi kötetem kerülhetett az e-book-ok piacára a Helma Kiadó jóvoltából, amivel azt hiszem megmutattam, hogy az innováció számomra nemcsak fontos, de egy újabb tér is egyben. (A látó ShakespeareAltatott álmokAz éjtükrös szelenceMindenki jó lesz, tesó!)

Elkezdtem egy új és eddig félt műfajban írni, ami a történelmi regény zsánert illeti, s a kéziratot novemberre sikerült úgy megírnom, hogy mehetett a szerkesztőhöz. Nem kisebb feladatot vállaltam fel ebben a könyvemben, mint szülőfalum, Csajág egyik legendájának a feldolgozását. Érdekes volt „dolgozni” így, sok idő kellett ahhoz, amit aztán belerakhattam a könyvbe. Itt is, mint mindig sok olvasás és jó sok kutatás segített, így az év végére ki is merültem. Még folytak a regényhez a szerkesztési munkák, de már a fejemben volt egy új gondolat, amit aztán csak 2022-ben kezdtem el.

A következő évben aztán mivel erősen lekötött a szerkesztése a történelmi regénynek, végül kicsit lassítanom kellett az írással is. Viszont azért, hogy ne vesszen el az ötlet, a fejemben levő dolgokat lejegyzetelgettem és emellé még élményeket gyűjtögettem, hogy aztán ki tudja mikor és mire majd felhasználhassam.

Életem egyik jelentős ilyen alkalma lehetett, hogy eljutottam Kecskemétre és beleülhettem egy Gripen vadászgépbe. Igaz csak a hangárban és nem repülve, de azt hiszem ez is nagyszerű dolog volt.

Nyárra végre sikerült kihozni az új regényt és megjelenhetett a szülőfalum legendáját feldolgozó kötetem.

( Hol fogantam, ott leszen sírod; 2022. magánkiadás- Pannónia nyomda, Budapest )

A könyv rövid időn belül utánnyomást kívánt és meghívást is kaptam kötetbemutatóra Csajágra, valamint a szomszédos kis faluba Küngösre is annak okán, hogy a történet ott játszódik a XVI. században. Aztán a kötetek pillanatok alatt elfogytak…

Ekkor márerősen folytak a munkálatok ismét a Nyuszi-nyugger csoportban egy sci-fi gyűjteményhez, amibe végül egy szerzőtársammal készítettem írást; a sci-fi még mindig idegen terület maradt nekem, de belevágtam. Végül a gyűjtemény decemberben jelenhetett meg nyolc írással és az „Az utolsó űrhajó” címmel indult útjára.

( Az utolsó űrhajó; 2022. sci-fi antológia; Nyuszi-nyugger szövetség íróknak, e-book formátum, álnéven közösen egy másik szerzővel)

Idén volt az is, hogy a Helma Kiadónál e-book formában kiadhattam egy korábbi kötetem, amivel immár öt kiadói e-book-om lett.

(Emlék-szem, Budapest, Helma Kiadó, 2022, E-book formátum)

Mivel ha nem is sikerült elindítanom ebben az évben a terveimnek megfelelően a „Mindenki jó lesz, tesó” folytatását, de tervezgettem, élményszerzés és anyaggyűjtés okán volt szerencsém kétszer is bejutni a Magyar Terrorelhárításhoz is, ahol bőven kaptam információkat a jobb realitáshoza készülő kötethez…

Ekkor döntöttem el, hogy ismét összegyűjtök a rövidebb írásaimból is, s így a jövőbeli terveimhez került a negyedik saját novelláskötetem előkészítése is; mire az év végére értem, már majdnem a fele megvolt az írásoknak.

Decemberben sikerült indulnom egy irodalmi pályázaton, amit Nagy Bandó András néven írtak ki, s a „Egy esőcseppen át” című kis novellámmal a 2. helyezést érhettem el ebben az országos megmérettetésben.

S ebben az évben történt még az is, hogy ősszel elköltöztem a fővárosból oda, amit korábban csak „az ikladi parnasszus”-ként emlegettem. A kis falu Aszód mellett ekkor már valódi otthonommá és írásaim ezutáni bölcsőjévé válhatott.