Több év kihagyása után és több felhívással a hátam mögött gondoltam most írok pár sort arról, hogy idén kint lehettem -ismét- a Könyvhéten.
Nem most volt, amikor anno a Queer Kiadó újra megjelentette az életrajzi könyveim (Az enyém és a A látó Shakespeare), még akkor volt szerencsém dedikálni őket a Vörösmarty téren. Akkor szakadt az eső, egy ideig még egy kapualjban is meg kellett húzódni, de végül kiértem.
Aztán két alkalommal-egymást követő években- A Calderania jutott ki a Millenárisra s végül a szünet után jöhetett az idei év! 😀
Jóideje már, hogy a Helma Kiadóval igen erős a kapcsolatunk, majd ugye magam is csatlakoztam a MKMT- azaz a Magyar Könyv is Magyar Termék Mozgalomhoz-,így idén velük jutottam ki az egyik- ha nem a legnagyobb- könyves eseményre.
A 95-dik Ünnepi Könyvhéten aztán pedig öt könyvem is helyet kapott a Helma standján és 15-ére lehetőséget és teret kaptam ahhoz, ha valaki szeretne velem találkozni, meg dedikáltatni, legyen hol. 😀
A Dunakorzón a ragyogóan meleg napsütésben aztán annyian voltak, hogy nemhogy az érdeklődők alig fértek oda a pulthoz, de tényleg egy tűt nem lehetett volna leejteni. Ez pedig nemcsak a sima túristákat jelezte, hanem azt: igenis az olvasók tudják: ez az esemény nekik-is- fontos és sok lehetőséget, meg persze még több olvasnivalót ad és adhat.
Ilyenkor mindig azt kérdezik tőlem elsőre: „No, hányan voltak?”
Most azt kell mondanom, hogy „Legalább millióan.” 😀
Merthát többszázezer?, Többszáz?- ki tudja- ember jött és ment; állt meg a standnál, vagy vele szemben; ki nézelődött épp előttünk, vagy felénk; ki lépett oda és ki csak bambulva elsétált; ki szemei akadtak meg egy, vagy több könyvön… 😀
Ha pedig a vásárlókra kérdeznétek, még azt sem tudom pontosan. De biztos vagyok benne, hogy a most először kintlevő kiadóm tudni fogja… vagy már most tudja is.
Amíg én egy kis asztalkánál ültem, előttem egy nagy portré rólam, meg a kintlevő köteteim átadhatták ami és aki én lennék, azért jöttek páran hozzám is.
Régi Olvasók, szerzőtársak és más írók, ismerős és még ismeretlen bloggerek ugyanúgy, mint olyan régen távolabbra került barátok is, kik anno lovasoktatással érkeztek meg életembe, odajöttek. Beszélgettünk mindenkivel röviden rólam, könyvekről, magukról és rengeteg mosoly, örömködés közepette- meg persze a hatalmas és hömpölygő tömeggel együtt- élveztük az alkalmat.
A standnál persze minden vásárló játszhatott későbbi sorsoláshoz, de aki a legújabb novellagyűjteményem jött megszerezni, egy apró meglepetést kapott még tőlem is. Már a dedikáláson túl. 😀
A legvégén még tévéfelvétel is történt – nem irigyeltem a stábot, mert a szűk helyen ott nem is tudtak forgatni, így kissé messzebb tudtunk felvenni egy beszélgetést, amit majd időben jelzek és megleshetitek-, velem.
Szép és meleg időt kaptunk, sok embert, így kijelenthetem: Kár lett volna kihagyni!
Szeretném megköszönni a Helma Kiadónak és a MKMT mozgalomnak a lehetőségeket, a sok segítséget, illetve minden Olvasónak, érdeklődőnek, barátnak és ismerősnek, bloggernek és más szerzőknek azt, hogy jöttetek!
A korábban írt bejegyzésben szereplő- amiket kivittem- köteteimből pedig bátran rendeljetek a Helma Kiadótól- vagy éppen a MKMT-től ezután, s keressétek a Napszikrák hangoskönyvet Gépész oldalain!
Én pedig kézbeveszem pipám és kiülve a hintaszékbe hagyom gondolataim elkalandozni. Hátha jön régi, vagy új gondolat…
