Hol vannak? Mi? Hogy itt?
Akkor miért nem látom?- kérdezed Te, tőlem a vaktól.
Manapság a környezetünkben több látássérült- köztük a vakok is- olyan szinten élnek a társadalomban, hogy akik látnak, pont ők nem látják őket.
Na nem azért, mert nem akarják látni, mert jobb lenne, ha…
Azért, mert életvitelük, felfogásuk és beilleszkedésük –ha lassan is- olyan szintre kezd emelkedni, hogy apróbb eltérésekkel, de ugyanolyanok, mint mindenki más.
Jönnek-mennek, dolgoznak, szórakoznak, élnek és éltetnek. Meg persze van olyan is, aki otthon kuksol…
Viccelődnek, segítenek, utaznak és folytathatnám. Persze mindezt egyéntől függően.
Ha nem figyelsz fel a fehér botjukra, mert magaddal vagy elfoglalva, ők akkor is felszállnak egy buszra.
Ha te azon morogsz, hogy egy hipermarketben az árak számait nem látod, mert azok annyira kicsik, s a gyengénlátó meg az orrával olvas, azért nem hökkensz meg, mert betudod ugyanannak, mint a te problémád.
Ebben a könyvben egy többfelvonásos pillanatképet kaphat bárki arról, hogy én, mint látássérült hogyan élem mindennapjaim; miképp teszem a dolgom, hogyan oldok meg szituációkat.
Mint ahogy Shakespeare, aki egyszerre volt színész és író is, én ugyanúgy játszom és rendezem a saját életem…
Mindezt gondolataim áradatával, sajátos véleményeimmel és meglátásaimmal.
Ha csak mesének olvasod, az sem baj. De ha megtaníthatlak egy pár dologra, vagy feltárhatok benned néhány fekete lyukat, akkor jó érzéssel teszem le a tollat!
Nyomtatott formában már nem kapható.
E-book formátumban megvásárolható: