Infarktusom volt.
De visszatérhettem…
Az ágyhoz kötöttség napjaiban munkámba, kutatásaimba temetkeztem. Különös
lehetőségként rehabilitációm helye Mosdóson a Pallavicini család egykori birtokán működő
szanatórium lett. Épp az a hely, mely kéziratom helyszínéül is szolgált, így megkezdett
munkámat ott folytathattam, ahol történetem egykor játszódott.
Már az első pillanattól furcsa ismerősség vett körül: a falak, a folyosók mintha a múlt és jelen
határán táncoltak volna. Talán gyerekkori ottlétem emlékei sejlettek fel, talán valami egészen
más…
Az eredeti célom az volt, hogy a kéziratom részleteit pontosítsam, de a kutatás során
belecsöppentem Edina grófnő és férje botrányos múltjába. Elrejtett levelek, apró nyomok és
titkos jegyzetek kerültek elő, miközben a kastély élő-holt árnyai néha összemosták bennem a
valóságot a látomásokkal.
A múlt sötét titkai és a családi botrány apránként életre keltek a szemeim előtt, de a történet
nem ért véget a papírlapokon. Mintha a múlt árnyai halk párbeszédet folytattak volna velem,
és ahogy az idő egyre fogyott, úgy vált világossá:
Néha öt perc is elég, hogy egy élet története végzetes fordulatot vegyen…
