A történet réges régen- hetekkel korábban, vagy inkább hónapokkal- kezdődött és nem egy távoli galaxisban, hanem a Nem adom fel Cafe és bar-ban…
Egy könyvbemutatón voltam Bíró Szabolcs programján itt és eszembe jutott, hogy miért is nem próbálnám meg azt: nekem is a két új kötetem megjelenését lehetne eme helyen promózni?
Nem késlekedtem soká, felvettem a kapcsolatot a hely programszervezőjével- Köleséri Sándorral és belecsaptam a dolgokba.
Abban maradtunk, hogy mivel akkor-nem volt meg mindkét új könyvem ( Az éjtükrös szelence és A Triannita- A skorpiók útja) , várjuk meg a megjelenést és utána legyen meg az időpont.
A dolog végül egészen május elejére csúszott, de amikor már megvolt a dátum, gondolkozhattam a műsoron, az egyes elemeken…
Szerettem volna mediátornak meghívni Kőszegi Ákos színművészt, mivel ő adta a hangját a szelencés könyvem promós filmjéhez, de ő sajnos elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni. Mentőötletként egy másik színészt is megkerestem, de neki pedig családi okok jelezték: nem tudna felkészülni…
Így esett, hogy végül maga Köleséri Sándor lett a beszélgetőtársam.
A meghirdetés után lassan bővültek a számok, pedig még egy élő, telefonos interjú is készült velem a Civil rádióban a programot megelőző héten…
Aznap a meteorológiai előrejelzésnek megfelelően (hozzáteszem persze máskor ők is tévednek, most meg nem) zivataros, esős idő volt. Ez jócskán meghatározta, meghatározhatta a megjelenők számát; volt, aki lemondta, volt, aki nem ért oda…
(Igen jól esett, hogy még szülőfalumból, Csajágról is jelezték, hogy akartak jönni, de persze ilyenkor jön közbe mindig valami elkerülhetetlen…de jelezték és ez melengette szívem.
A hely végül körülbelül tizenöt vendéggel lett több a bent kávézó, illetve más italt, ételt fogyasztó ember mellett. A sorban érkezőkkel néhány szót váltottam, majd kis csúszás után- meg is jegyeztem, hogy a profiknak ez kötelező- megindultak a kérdések.
A néhol az életrajzomból kiragadott témákon át bele-belecsúsztunk a sorban előjött, megjelent köteteimre, majd a végén a két újra is.
Az „ Az éjtükrös szelence” című könyvről kiderült a megjelenteknek, hogy mi adta az ihletet, miként és miből építettem fel a történetet, mi a helyszín, ami eredeti a könyvben. Emellett levetítésre került a könyv traillere is, ami mind a látók, mind az eljött látássérült ismerősöknek- akiknek társaink audionarrálták a képeket- tetszett.
(Még az is felmerült, hogy milyen jó filmet lehetne készíteni a témából, amire nevetve mondtam: állok elébe a megkereséseknek.)
A másik kötetemről részleteket nem meséltem, de a felvezetésben magáról a sorozatról annyi információ került elő a kérdésekből, ami ha eldugva is, de adhatott kedvet a könyv elolvasására.
A Triannita kiadója, az Underground egyik képviselője el tudott jönni, s nemcsak lehetőséget adott, hogy lehetett vásárolni is, de bátran és teljes körűen tájékoztatta a vendégeket az esetleges kérdésekre adott válaszával.
A műsor végén pedig tőlem is kérdezhettek a vendégek és itt a „mi ad ihletet”-től a „hogyan gyűjtök anyagot”-ig sok minden előjöhetett.
A vásárlóknak természetesen dedikáltam is a köteteket, majd ezek után még beszélgetés és nevetések között vártuk meg, amíg kint a villámokkal, dörgéssel és esővel tarkított idő lehetővé tette, hogy egy jó és hangulatos, kissé családias este után mindenki hazatérjen.
Köszönöm a helynek és az ott dolgozóknak- köztük Sándornak- a lehetőséget és természetesen a vendégeknek is, akik el tudtak jönni az estét!
