Emlékszem arra, amikor még általános iskolában volt olyan óránk, hogy „fogalmazás”. Se nem „olvasás” óra volt, se nem „magyar nyelv” és mégis mindkettő, meg még irodalom is. S ott kezdtem el talán legelőször magamtól firkálni. No nem mert kedvem volt hozzá, hiszen akkor még bőven adott teret nekünk a falusi lét, hanem mert kellett.
Aztán néha fel-felbukkant a fogalmazás valamilyen formája még, ám ezekről mára ezer és kettő helyen olvashat és hallhat aki utánam érdeklődik. 😀
Egy biztos, hogy úgy tizenhat évesen azért próbálgattam szárnyaim és az első amolyan novellaféléket megírtam.
Hosszú idők után – s még több kaland és történést követve – aztán 2012-ben megjelenhetett az első novellagyűjteményem, aminek akkor a Tengercseppek címet adtam. Így alakult, hogy ha éppen nem regényt írtam – s írok azóta is-, összegyűjtöm ezeket az írásokat és mindentől függetlenül huszasával belerakom egy kötetbe.
Az évek pedig telnek – mert az idő nem áll meg-, s mára eljutottam oda, hogy így haladva és mindig húsz írást összeszedve íme itt a negyedik gyűjtemény!
Megjelent és elhoztam nektek a negyedik kötetet, s ennek – már tudhatjátok- a Napszikrák a címe…
Már árulkodtam korábban is, hogy mi adja ezeknek és ennek a legutóbbinak is a címet; van köze a tartalomhoz, s a gyűjtemény egyfajta típusokat hordoz magában?
A cím egyszerű: mindig úgy találom ki, hogy megfeleljen annak: a nagy egészből a több kicsi. (a nagy tengerből a legkisebbek a vízcseppek; a nagy homokdűnékből a legkisebbek , a homokszemek; s itt a nagy napunkból a legkisebbek, a fényszikrái… Vagyis a sok olvashatóból egy kis adag, a nagy egészből egy kis részlet és tőlem.)
Tehát a lényeg, hogy itt van nektek kedves Olvasók ismét húsz válogatott és többzsánerű történet. Akad elmélkedős, nosztalgikus, de van romantikus, realista és sci-fi is ugyanúgy, mint fantasy, vagy éppen thriller. Szemezgetés közben majd hol elkalandozhat aki olvas, hol mosolyog, hogy vele is majdnem így és olyan is akad majd, aki magára ismer…
Szórakozik, elábrándozik, továbbadja, vagy azt mondja egyszerűen: „Ez nem tetszik.”
Álljon itt nektek a hátlapszöveg köszönésképp:
„Ha azt mondom, hogy a végtelen univerzumban végtelen csillag van – mint a mi Napunk-, s a mi Napunk végtelen és apró szikrából áll elhiszed nekem?
S ha azt mondom, hogy számtalanul végtelen történet van a világon, akkor elhiszed, hogy ezek is szikrák, melyek képesek fényt, erőt, energiát, érzést, életet és utat adni azoknak, akik olvassák?
Lelkem univerzumából összegyűjtöttem most ebbe a könyvbe húsz történetet, melyeket átadok annak, aki nyitott rá és olvasni vágyja majd.
Pont olyan sokfélét gyűjtöttem össze ebbe a húsz történetbe, mint ahány ember és lény éli világát, mint ahány Nap ontja fényét, mint ahány szikra indul útjára…”
Bízom benne, hogy akik az előzőeket is olvasták és kedvelték, most sem csalódnak. Még talán akkor sem, ha egy-egy írást már más antológiákból ismerhetnek.
Köszönöm minden ihletadó embernek, barátnak a türelmet és a kitartást a megjelenésig. Köszönöm a Nyuszi-nyugger Szövetség Csoportnak, hogy velük is alkothattam és több antológiájukban is megjelenhettek olyan írások, amiket ide is elhozhattam onnan! Illetve más gyűjtemények szerkesztőinek is ugyanezért…
Köszönöm Kiss Fanni Flórának a rengeteg munkáját, hogy ez a kötet is megjelenhetett közös munkánk után, illetve Naszályi Dánielnek a borítóhoz a fotóért!
Nektek pedig kedves Olvasók jó szórakozást majd, s hogy ez összejöhessen, keressetek az üzenetküldőn a kötetért, vagy az írói oldalamon a Facebooknak a felületén!
Utóirat: A kötetet viszem magammal a Könyvhétre, amiről majd időben adok pontos információkat is, hogy hol és mikor találkozhatunk akár személyesen is!
