Két évvel ezelőtt debütált a kiadóm a Helma Könyvek kiadója először a Nemzetközi Könyvhéten, s akkor is jöhettem velük néhány kötetemmel. Tavaly betegség miatt sajnos az utazás hajnalán le kellett mondanom a napot pedig meglepetésvendégem is érkezett akkor, így az ideire nagyon készültem már… 😀
A kiadóvezető és segítői nagyon sokat dolgoztak azért, hogy idén is ott lehessünk a könyveinkkel az 57-es pavilonjukban a Dunakorzón és még azt is sikerült elérni, hogy ne a szűkösebb részben lehessünk. Így amikor meglett az időpont, hogy melyik nap, mikor tudok dedikálni az engem is kereső Olvasók számára, nekem is kellett indítani az „irodalmi eseményem” kampányát.:D
Azt tudtam, hogy a kiadó melyik könyvem új viszi ki majd (szinte majdnem mind náluk megjelent régebbi mellett), így ők is hajtottak a végeredményért. Mert ugye a „Ezt megszívtad, tesó!” csak arra várt, hogy végre kezükbe vehessék az Olvasók. Nos és erre a legjobban tudott időzíteni a Helma, mert a Könyvhétre meg is jelentették.:D
Én persze s erről írtam is nektek idén több kézirattal lettem kész vagy majdnem kész, s szerettem volna legalább még egyet kihozni. Ám a kiadó kapacitása sem végtelen így is óriási hála nekik a sok munkáért, így egy kisebb kéziratom könyvé válásában a magánkiadást vettem elő a régmúltamból.
Volt is izgalom, munka bőven, meg körömrágás, hogy vajon megérkezik a Könyvhétre amit kiválasztottam?
S igen! Kész lett hála régi segítőimnek és kapcsolatnak a Könyvműhely részéről, mert a „Az utolsó öt perc” kisregényt is lehetett reklámozni azoknak, akik odajöhettek a pavilonhoz.:D
Mentek a felhívó posztok, s mivel korábban már volt rá nem egy példa, hogy eláztam a könyves eseményeken, csak attól izgultam, nehogy essen aznap. Ám még azt is megígérték a meteorológusok, hogy nem lesz kánikula…
Reggel még némi készülődés, aztán irány a Dunakorzó, hogy magam is felfedezzem: hol is van a Helma standja?
Ahogy érkeztünk feleségemmel a város szíve felé, egyre jobban pezsgett a tömeg, többen is lettek, s végül ott nyomakodtunk a dunaparti sétányon.
Jobbról a folyó, a túloldalon buda szépsége, balról a hotelek és éttermek, a Vigadó. Középen meg a rengeteg ember…
Nagyon sok kisebb és ismeretlen kiadó előtt jöttünk el és csak pislogtam, hogy mára annyian lettek, mint gomba az erdőben. Műfajban, színben, szerzőkben, lelkes Olvasókban gazdag világban nyomakodtunk, s mire észbekaptam, máris ott ültem a Helma pavilonja melletti asztalnál és máris jöttek az Olvasók.:D
Többen az új tesót keresték, de az első dedikáltató éppen egy régi könyvem- az első horrort,a „Éjtükrös szelence”-t hozta aláíratni.
Hoppá! Akkor neki lehet ajánlani a most megjelent misztikus horrort is! Hajrá!
S egyetlen óra alatt aztán érkeztek vidékről csak hozzám vásárolni és aláíratni, beszélgetni. Kifecsegtük a tesó 2 világát, hogy mit gondolok én és mit ők, majd mivel már ott várakozott a következő Olvasó, szomorúbban köszönve el, fordultam is tovább.:D
Érkeztek régi kollégák, a neten meglelt emberek, akik a történelmi regényt keresték, amit szintén kihozott a Helma, de olyan kedves új ismerős is, aki nemrég fedezett fel és egyszerűen sorra veszi meg írásaim…
Nevettünk, beszélgettünk írásról, kutatásokról, a lehetséges közeli és távoli jövőről is. Az idő pedig rohant és mire észbekaptunk, bizony a következő dedikálója a kiadómnak máris ott várta a helyem.
S mintha megsiratta volna az egy óra végét örömében az ég, a nemkívánatos eső valóban áztatni kezdett mindent és mindenkit…
Eddig bírta a jó idő, így kissé megázva, de boldogan köszöntem el a kiadótól, az ottlevő emberektől és magától a korzótól is.
A belső terekre Vörösmarty nem tudtam már bemenni, de ahogy hallottam rengeteg ember érkezett oda is könyvet venni, programon ottlenni és ez jó érzés volt.
Köszönöm a Kiadónak a rengeteg segítséget, az ott dolgozóknak a sok munkát a könyveimmel! Bálintéknak a közvetlenséget, a folyamatos odafordulást és azt is: hozunk még ki új írásokat a közeljövőben is!
Köszönöm minden eljött Olvasónak, akiknek remélem tudtam megint adni és azoknak is, akik nem tudtak eljönni. Mert hiszem ők is olvasnak, figyelnek és ha nem személyesen, de a könyveimből velük is megvolt és meg is lesz a kapcsolat.
Itt van tehát a két új kötet a moly.hu oldalra még nem kerültek fel, de mentsétek el a véleményetek, hogy majd ott olvashassa más is, s várjátok az új híreim itt és a közösségi oldalakon, a YouTube csatornámon! Mert oda is hozok nemsokára új anyagokat!
