A magamfajta „papírkarcoló” amikor egy olvasótól, vagy éppen többtől visszajelzést kap arra: milyen az, amit leírt, megdobban a szíve. Addig ír, megpróbál átadni, s utána várja az eredményt: milyen lett?
Én olyan vagyok, aki a véleményeket akkor is örömmel fogadja, ha az éppen nem pozitív. Ám ha a kritika, az olvasói vélemény mosolyt, örömöt, tetszést mutat, igenis jó érzés. 😀
Korábban megírtam egy aprócska szösszenetet, aminek az „Egy esőcseppen át” címet adtam, s ami bekerült legutóbbi novellagyűjteményembe is. Aztán jött egy pályázat…
Idén, azaz 2022-ben a Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesülete által kiírt VGYBME – Nagy Bandó Első Országos Irodalmi pályázatára beneveztem a fenti írásom, és…
A nagyszámú nevezés, s a még több beérkezett mű közül a zsűri – aminek maga a névadó, Nagy Bandó András – volt az elnöke, úgy döntött:
Az én kis novellám legyen a 2. helyezett!
Amikor a díjátadó ünnepségre megérkezett a meghívó, s elhatároztam: igenis leutazom ezért-is- Pécsre, még nem tudtam az eredményt. Csupán amellett, hogy szívesen megnéztem volna a várost, a nevezetességeket így télen és a nagy karácsonyi készülődések között, érdekelt az is, hogy az eddig ismert, vagy ismeretlen sorstársaim miket osztanának meg a nagyvilággal önmagukból…
Pécset talán nem kell bemutatnom senkinek. Számtalan nevezetessége – mint a város, amire rátekint a Mecsek, a vár, a dzsámi, vagy éppen a pécsi dóm – minden évszakban vonzza a látogatóit. Ezeket magam és kedves feleségem is immár másodjára nézegette meg a díjátadó előtt és után.
Nappal és éjjel; a karácsonyi vásár közepette a zsongásával, az éjjeli díszkivilágításával… Azt a zsibongó hangulatot, a mindenféle kulturális és kulináris kavalkádot, ami egyszerűen beszippantott és elvarázsolt.
Mivel maga a díjátadó szombaton volt a Civil Közösségek Házában, mi pedig egészen Ikladról utaztunk le, nem volt kérdés: maradnunk kell és ezért a hétvégét csak erre szántuk.
A Baranya megyei látássérült szervezet segített a szállásban – illetve maga a közösségi ház is –, így ott kaptunk szobát abban a csodálatos épületben.
Az egykori úri ház nemcsak szép, de megőrizték a hangulatát, felújították és olyan célokra használják fel mindennapjainkban, amitől egyszerűen életre kelhetett és kel is ezért. Méltóságteljes és gazdagon rendezett udvarában megannyi fa, pad és járda varázsolt el minket, benne pedig a díszesen faragott lépcsőkorlátok, a több tevékenységre felhasznált szobák és termek, a megőrzött kazettás mennyezetek, a díszes parketta, a régi nyílászárók egyidőben repítettek el a múltba és adták vissza a mai kor sajátosságait.
Nappal élt az egész épület, éjjel aludt; a közeli Szent István park, a nem egy templom harangja pedig megkomponálta számunkra a zenét a teljes és visszaadhatatlan hangulathoz…
A díjátadón (amiről az egyesület igen részletes tájékoztató anyagot is adott és amit a Facebookon több oldalon is elérhet az érdeklődő; pontos adatokkal, számokkal és nevekkel) nagyon sokan ott lehettek és sokan el is jöttek; zsongott mindenki és örült, izgult, hallgatott és bár többségünk látássérült volt, igenis látott is!
Igazi irodalmi eseményt varázsolt a szervezet és a közösségi ház minden munkatársa a vendégeknek; zongora, felolvasások, aktív szavazás, étel és ital körítette azt a kedvességet és sok mosolygós arcot, akik értünk, nekünk és velünk ott lehettek.
Mindenkinek köszönöm ezt a hétvégét; a 2. helyezést, a vendégszeretetet, a felolvasást, a szállást, a részvételt. A hangot, a hangulatot, az elismerést és minden egyes befektetett percet, amivel éreztették: aki ad magából egy kicsit, az kap is másoktól mindig…
A díjazottaknak pedig gratulálok! Igazán szép írásokat hallhattunk és több meg is érintett; egyszerűen a vendégek mindegyike teljes énjével befogadta azt, amit a felolvasók átadtak a művekből. Köszönöm…
Aki pedig olvasná a nyertes írást, keressen meg bátran elérhetőségeimen, illetve majd figyelje a Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesülete közösségi oldalait!
