Emberként lépkedek, s tudom, hogy talpam kemény nyomot hagy maga után.
Utánnam.
Bár mezítláb hagyom magam mögött mindazt, mit elhagyok, a fűszálak mégis elhajlanak és a mellettük pompázó virágok nem egyike szirmait hullatja.
De tudom, hogy ők nem bánják; még csak nem is fájdalmukban teszik ezt, hanem mert köszönik a belőlem kapott erőt…
Olyanok ők, egy végtelen mezőn, mint csillagok az égen, kavicsok a patak medrében. Kicsik, de egyről beszélnek, s ez az egész…
Életem tele van mesékkel, történetekkel, álmokkal. Ezek a most leírt írások adják egészemet; a bennsőm, álmaim, az énem teljességét. S ugyanakkor mégiscsak egy részét.
Mint azok a hatalmas mezőn élő ezerszínű és formájú virágok szirmai is, melyek külön hullanak, de egyben adják a sokszínű rét csodáit…
Hangoskönyvként hallgatható az alábbi linken.
A nyomtatott formátumért keressenek az elérhetőségeimen!
