Miközben tombol a vírus és bődületes számokat hallunk betegekről, elhunytakról, s az élet visszafolytva, de megy tovább, bármennyire is beszorít a járvány, nem állhatunk le. Én sem teszem, mert ha nem is kérhetünk most akkora figyelmet a világtól, mint amit amúgy jólesően tennénk, egyrészt nem tűnhet el sem az irodalom, sem az egyén. Én sem, még akkor sem, ha kevesebbet láttatok magamból és inkább elbújok.
A világ zakatol, s vannak sokkal fontosabb dolgok is, mint a hétköznapi életben egy kicsit mellőzött irodalmi élet egyik-másik szelete, mégis most befurakodom egy kis időre és: Jelentkezem!
Azzal indítok, amit láttok kedves olvasóim, hogy íme: megszületett a weboldalam új arca! Mivel az informatika rohamosan fejlődik, s lépést kell tartani vele, szükség volt arra, hogy a honlapom megújuljon. Nem egyszerűen design-váltás (pfúj, de ronda szó, így inkább arculat? vagy kinézet? váltást írok) történt, hanem teljes megújulás. A képen talán kedvesebb színek, formák és lehetőségek kaptak helyet, de igyekeztünk fejlesztőmmel ( akinek nagyon hálás vagyok és Bodnár Attilának hívják) több olyan elemet is bevenni, ami ma már szinte elengedhetetlen egy modern honlaphoz. Amellett, hogy a régi tartalmakat is megtalálja bárki, végre van lehetőség belelapozni a regényekbe és könyvekbe is, de talán a képek és a többi tartalom is jobb és megfelelőbb helyet, teret kapott.
Remélem tetszik majd mindenkinek és minden látogató talál hasznosat, kedveset is a fülek, lehetőségek közt; olvashat olyat tőlem és rólam, amivel adhatok.
Legutóbbi bejegyzésem óta is folyamatban van a Calderania- A Farkaspengék (A Kardtánc folytatása, a befejező rész) szerkesztése. Igaz, hogy tavaszra ígértem még tavaly, de a finom és kemény munkához, mint kiderült, több időre lesz szükség. Így bízom benne, hogy az új megjelenési időpont, amit most júniusra vélek már tartható lesz. S ígérem: igyekeztem olyan eseményeket, történéseket és persze válaszokat beleszőni a lezáró kötetbe, amivel minden a helyére kerül. Ha pedig akadnak majd új kérdések, akkor is bátran dőlhetek hátra, mert tudni fogom: az olvasók örömmel zárnak le magukban majd olyan dolgokat, amiket nekik szántam.
Hamarosan megjelenik majd egy sci-fi antológia az Arte Tenebrarum Kiadónál ( a jó hírek szerint ez kétkötetes lesz a sok és minőségi színvonalú művek okán) , ami „Az utolsó” címmel lesz kapható majd várhatóan áprilistól és én is szerepelhetek benne. Ez azért lényeges, mert olyan műfajban publikálok itt először, amiben még nem írtam…
Itt egy link a részletekről:
https://www.facebook.com/ArteTenebrarum/posts/855022941721864
Emellett idén olyan fába vágtam a fejszém – remélhetőleg nem túl nagy és kemény ez a bizonyos fa –, ami nemcsak új, de talán megérett nálam is arra, hogy megpróbáljam. Ez pedig a történelmi regény zsánere.
Bár több regényem íródott meg a fantasy területen, ami közelíthet ehhez a mély műfajhoz, mégsem vettem a bátorságot arra, hogy valós eseményekhez, létező történelmi időpontokhoz és helyekhez nyúljak. Már mondtam több platformon, hogy a történelmi regényhez én nem tartom magam méltónak, félek tőle. Azt gondoltam, hogy megköt, lekorlátoz és sok határt szab. Hát mi a legjobb legyőzni a korlátokat, a félelmet, ha nem az, hogy szembenézek vele? Megtettem.
A készülő regényről nem árulnék most el sokat, hiszen szeretnék vele meglepetést okozni majd, ám mégis kell kicsit csepegtetnem ugye? 😀
Nos egy legendát vettem alapul – ezzel remélem meghagytam azért a szabadságot az íráshoz magamnak – és időnek a török hódoltság korszakát. Segítek, annyit, hogy a regényem a keresztény időszámítás szerint az 1552-es évben kezdődik majd és az egyik helyszíne nem más, mint szülőfalum: Csajág…
A cikkhez tartozó kép – aki ismeri és szemfüles kissé, az megláthatja a hasonlóságot is – nem mást próbál ábrázolni, mint a csajági templomot. Mindezt úgy, ahogy kinézhetett –talán – az Úr 1552-dik évében.
A képért nagyon – nagy köszönet Iván Eszternek!
Nagyon kemény és mély kutatás előzte meg és tart még ma is az íráshoz, s ide sok könyv, zene, film, meg kutatási terület leírható lenne, de ezt most mellőzném. Aki ismeri a műfajt, netán írt is benne, az tudja: ha az ember egy ilyennél egy fehér foltot is nem jól tölt ki, borulhat az egész történet. De nem kell félni, a regény nem történelmi tankönyv lesz és nem lexikon.
A kézirat jelenleg körülbelül a felénél jár és még igen sok munka vár engem –is – ahhoz, hogy leírhassam a „vége” szócskát…
A megjelenéséről még nem tennék elhamarkodott ígéretet, de igyekszem majd híreket adni arról, hogy éppen hol járok vele.
Év vége felé pedig tervben van egy régi könyvem felújítása, de erről még majd később szintén adok hírt. A szemfülesek kikutathatják, nekik csak annyit: türelem, néha még a holnap is túl messze van. 😀
S ha közben befut még bármi, ami jöhet, azt sem tartom majd titokban, ehhez pedig figyeljétek mind ezt az új honlapot, mind a Facebook oldalamon az írói profilom!
S a legvégén pedig csak annyit, hogy aki még nem vásárolta volna meg egyik-másik régebbi könyvem (főleg, amiket jeleztem a Facebook oldalon), az ne késlekedjen és keressen az üzenetküldő panelen keresztül!
Mindenkinek jó egészséget, türelmet és kitartást, valamint jó olvasást és írást kívánok!
