Nagy örömmel mutatom be nektek a most megjelent új könyvemet, az Ezt megszívtad, tesó! című regényt, amely a Mindenki jó lesz, tesó! közvetlen folytatása. Már az előző hetekben több hírt is megosztottam róla a Facebook oldalamon, hiszen most még előrendelhető, de június egytől már kapható e könyv és nyomtatott formában is.
https://helma.hu/konyvek/ezt-megszivtad-teso
Az Ezt megszívtad, tesó! ott lesz a kilencvenhetedik Ünnepi Könyvhéten is, a Helma ötvenhét számú pavilonjában, ahol személyesen dedikálok majd.
Ez a kötet a huszonhatodik megjelenésem a nyomtatott könyveimet illetően- az új könyvek sorában, és az eddigi műfajváltásaimban talán a legmerészebb kissé. Mert ugyan hoztam a tesó ízt, de egy kicsit azért elmentem a krimi felé…
Alább egy rövid interjút olvashattok- amit köszönök egy kedves régi barátomnak, akivel igazából beszélgettünk és ebből született meg maga a szöveg, amelyben kérdésekkel vezetem végig a könyv születését, hangulatát és kulisszatitkait.
Mi volt az első érzésed, amikor leírtad az Ezt megszívtad, tesó! befejező sorait? Volt egy pillanat, amikor tudtad, hogy ez már kész, ez már az a történet, amit el akartál mesélni?
Válaszom:
Hogy mit éreztem? Először azt, hogy „Na, ehhez mit szólnak majd az Olvasók?” . Aztán pedig azt, hogy a kézirat megvan, de még mennyi munka várránk a szerkesztőkkel, én pedig már most látni akarnám az arcokat, akik kézbe veszik majd a könyvet.:D
A történet „kész” pillanatát pedig többször is átéltem írás alatt, mert sok újat vittem bele és mind adott még bőven ahhoz, amit az első kötetben megmutattam már.
„Huszonhatodik kötetem a nyomtatottak sorában.” Ez már önmagában egy erős mondat. Hogyan látod az utadat innen visszatekintve? Másképp írsz ma, mint mondjuk az első három könyved idején?
Válaszom:
Egyértelműen igen, másképp írok. S talán mégis majdnem ugyanúgy. Az első könyveknél csak dőlt belőlem a szöveg és ez igaz volt műfajtól függetlenül. Na és bele akartam írni mindent, amit nem látok a szememmel. Színeket, szegecsek fejét, az utolsó repedést egy ajtón. Ma is van még ebből, mégis talán jobban tudom tartani a „Néha a kevesebb, az a több.”-et.:D
Emlékszem nagyon vártam, hogy vajon mi lesz majd a tizedik kész könyvem? Aztán egyszerűen elvesztem az évek alatt abban, ahogy jöttek. Nem azért, mert sorozatgyártottam őket-talán kicsit mégis-, hanem mert azt hittem a tíz könyv már egy szám. Végül tényleg itt vagyunk és ha nem kell másért megnéznem miket írtam tavaly, ma se tudnám, hogy a tesó 2 a huszonhatos számot kapta. 😀
A Mindenki jó lesz, tesó! nagy sikerrel futott az olvasóid között. Milyen volt visszatérni ebbe a világba, és miben más az új kötet hangulata vagy fókusza?
Válaszom:
Ó, nagyon jó volt visszatérni. Bár néha nehéznek tűnt felidézni a hangulatot, mert közben kétszer is elköltöztem a nyolcadik kerületből pestről. Ám ha az ember nekiugrik, a szöveg, a sztori visszaránt. S ez így volt nálam is.
Évekig állt a megkezdett kézirat, mert fogalmam sem volt hova akarom eljuttatni Lóránd dolgait. Ködös képek voltak, s csak annyit tudtam: kábítószerellenes lesz a fő vonal. Közben számtalan könyvet, filmet dolgoztam fel, mind hozott valamit és egyszercsak nekiugrottam és írni kezdtem, azaz folytattam a kéziratot.
Miben „más” ez, mint az első rész? Talán keményebb, de mindenképp krimisebb a vonala. Vannak új karakterek, akadnak régiek és hozni akartam megint a „nyóckeres” stílust, hangulatot.:D S hogy mennyire sikeredett? Tessék elolvasni, aztán kiderül! 😀
Sokan szeretik a humort és a nyers őszinteséget a könyveidben. Az Ezt megszívtad, tesó! esetében milyen arányban építetted be ezeket az elemeket, és mi volt a legnagyobb kihívás a tónus megtalálásában?
Válaszom:
Az igazság az utcán hever… Legalábbis ezt szokták mondani. Ez pedig itt igaz is. Csak ki kell menni, meghallgatni egy híradót, elolvasni egy napilap aktuális híreit és figyelni a legapróbb részletekre egy mindennapos szituációban. Egy buszon, egy vonaton ez elég.
A humor pedig kell, mert ha ez kimarad, az élet kemény és durva tud lenni. Előítéletekkel, ostobasággal, erőszakkal és csupa rosszal. Látni kell a szép virágot még akkor is, ha az a virág nagyon büdös, vagy éppen húsevő és a kedvenc pillangónkat zabálja épp fel.:D
Az arányokra pedig azért kellett figyelnem, nehogy elvesszen a realitása a regénynek. Nem kabarét, humoreszket akartam, hanem egy majdnem igaz történetet.
A cím önmagában is elég erős. Hogyan született meg az Ezt megszívtad, tesó! ötlete? Volt előzménye, vagy hirtelen bevillanás volt?
Válaszom:
A cím abból jött, hogy azt már tudtam: akarnék egy folytatást még be sem fejeztem az első részt, amiben kábítószerről írnék. Abból azonnal jött, hogy milyen jól hangzana címnek ez… Aztán leírtam és már működött is. 😀
A sztori pedig építette magát a cím köré…
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod, miért fogják szeretni az olvasók ezt a folytatást, mi lenne az az egy mondat?
Válaszom:
Lóri egyszerűsége, hétköznapisága és egyénisége a mi „tesónká” teszi őt a reálisnak írt, mégis fiktív történetben.
A Facebook oldaladon már jó ideje csöpögteted a kulisszák mögötti részleteket. Melyik hír vagy poszt volt számodra a legizgalmasabb vagy a legfelszabadítóbb megosztani?
Válaszom:
Mindig egy mondatot, egy kérdést engednek a kérdezők és ez így nehéz.:D
Imádtam anno megnézni egy autószalonban az igazi E osztályú mercédeszeket, hogy valóságos legyen Lóri autója, ezt is imádtam megosztani. Mint ahogy azt, hogy meghallottam egyszercsak Majka egy számát A csúcson túl, s egyszerűen ez egy egész vonalat, egy egész fejezetet szült itt a folytatásban. De azt is, amikor felkereshettem a terrorelhárítást egy beszélgetésre ahhoz, hogy élethű legyen aztán egy szakasz a regényben… Vagy azok a gasztroélmények, amiket „éttermi, vendéglős” szintről vittem be a könyvbe és persze előtte kipróbáltam a helyeket… :D
A kötet kulcsfigurái között akad olyan szereplő, aki most sokkal inkább előtérbe kerül. Kit volt a legjobb megírni, és miért?
Válaszom:
Talán többet látunk Apából, talán Fíberből. De akadnak itt mellékszereplők is, hogy necsak Lóri kapjon teret. Én mindet szívesen vettem előre, hiszen ahogy Apa mondta: „A család a fontos!” 😀
Ha valakivel ízt adhattam hozzá a sztorihoz, azt élveztem. Legyen az egy névtelenebb roma, vagy egy gonosznak megírt „rosszarc”. Majd meglátjuk miképp sikerült. 😀
Június egytől elérhető lesz e könyv és nyomtatott formában is. Szerinted kik fogják leginkább ezt a történetet a kezükbe venni? Van egy konkrét olvasótípus, akinek különösen ajánlanád?
Válaszom:
Nagyon megörültem, amikor a hír kiment, hogy „előrendelhető” és máris jöttek a jelzések, hogy: „Már meg is rendeltem!”. Akik várták, figyeltek és ők viszik is majd. Van a két kötetnek most már saját zenéje, két klip előzetesnek, így bízom benne, hogy azok is érdeklődnek majd, akik ezeket látják, hallják. Aztán akinek tetszett, terjeszti is talán.:D
Ajánlani meg annak ajánlom, aki szeretne belelátni egy kicsit abba a világba, amit megpróbáltam leírni a regényben. Remélem izgalmas kalandja lesz az Olvasóknak!
Az Ünnepi Könyvhéten ismét ott leszel személyesen dedikálni. Mit jelentenek számodra ezek a találkozások az olvasóiddal, és mit vársz ettől az évtől?
Válaszom:
Találkozni személyesen az Olvasókkal, érezni, látni ahogy elviszik a könyveket mindig jó érzés. Ha beszélgetünk, mindig nyitott próbálok lenni, bár azt hiszem minden platformomon az vagyok. Ha kérdeznek, szeretem. Ha mesélhetek, azt is. Amikor pedig egy regényhez folytatást kívánnak, feldob. Még akkor is, ha sokszor azt kell mondjam: Biztos nem írok folytatást…:D
Ettől az évtől azt hiszem sokat várok. Mivel négy könyv, kézirat, vagy készülő kézirat van most előttem még, igyekszem minél többet kihozni az Olvasóknak. Ugye talán megérkezik egy misztikus a Könyvhétre- reménykedem nagyon, szerkesztőknél a kiadóban van a viking ízű fantasym, s korrektor és szakmai átnézésen van egy vadászgépesem is… ezt talán őszre tudom prezentálni. S idei évet kérdeztél, de jövőre tervezem a most íródó sci-fi regényt is. Meglátjuk mire lesz időm.:D
Biztos kérdezték: lesz még folytatás?
Válaszom:
Nem. 😀
Tudom, hogy kimeríthetetlen lenne, hiszen ezer balhé jöhetne még Lórihoz, vagy futhatna ő bele, de azt érzem: ha megint nekifutnék, már több ismétlés lenne benne. Ezt pedig már nem szeretném. Most biztos nem, de húsz év múlva…? :D
Köszönöm a beszélgetéstP. Tibor barátomnak, akivel 12 éves korom óta nem tudtunk egymásról, s most a véletlen folytán találtuk meg egymást és beszélgettünk sok mindenről email-ben…
Köszönöm barátomnak, Szemán Zoltánnak Új-zélandon a klipet!
Ezzel az előzetessel megint sokat adott a regényhez nekem Zoli és persze mindenkinek hála, akik velem, vagy mellettem dolgoztak azért, hogy Lóri és a többiek ismét ott legyenek ahol a tesók járnak!
