(Előre jelzem, hogy a cikk kissé hosszú, de a folyamat is az volt. :D)
Most, hogy a napokban elérkeztem a „A Karmos” legnyersebb kéziratának a befejezéséhez, kicsit pihennem kellett. Az öröm, hogy megvan, hogy ugyan még lesz vele munka, de ez is izgalmas lesz és jobbá teszi majd a kéziratot, erőt adott. De a derekam, az ujjaim, a csuklóm- no meg az agyam is- már zsibbadt, fájt, egy sima messengernél máshova ugrott a kezem is. Igen, az elmúlt hetekben- talán öt, esetleg hét hét alatt- begépeltem közel 600 ezer karaktert.
Na, de menjünk sorba, akkor talán jobban lejön az egész:
2022-ben, miután kifogytam a Calderania kötetekből, jött egy jelzés, hogy jól kezeltem abban a regényben az „északi” , azaz a kissé „vikinges” ízt. Ez nem tagadom jól esett, hiszen ott ráadásul a pajzsfalakat, evezősöket, gályákat össze kellett eresztenem egy egészen más kultúrával. Ám ahogy olvastam a visszajelzéseket, sikerült. Akkor pedig mi lenne, ha megpróbálkoznék egy csak ilyennel, mármint egy amolyan vikingesebb történettel?
Ekkor megnyitottam egy mappát és leírtam címnek: „A Karmos”.
Láttam lelki szemeimmel egy vikinges regényt. (Azt azonnal tudtam, hogy még egy történelmi regényt nem írok a sok kutatás és mély nyomozások okán, meg nem is éreztem, hogy tudnék most olyat a nem hazai terület okán.) Szóval vikingesre gondoltam, de nem történelmire. Mert: igen: szeretem ezeket olvasni is, hát engedtem a fantáziám kicsit szárnyalni…
Ekkor még csak ötleteltem, néhány jegyzet született csak és aztán hosszú ideig semmi. Mint ahogy szokott…
Közben ezer dolog történt, de mindig elakadtam. Már mást is majdnem elkezdtem, folytattam egy másik megkezdett kéziratot, s a vége az lett, hogy már semmit nem tudtam írni. Ez nem volt jó érzés.
2023-ban megírtam egy prológust a „A Karmos”-hoz és azután ismét a nagy semmi.
Teltek a hónapok, kikínlódtam egy első fejezetet még, de bizony itt fogytam el. Még minden más zajlott, teltek a hónapok és olyan szépen eljött a 2024 nyara, majd az ősz is, hogy eddigre már máskor volt, hogy két könyvet is megírtam. Most egyetlen sor se jött…
De pont akkor, amikor az élet igen keményen cibált a hullámain, mikor egészen máshol is helyt kellett állnom, mikor egy sima nap, vagy este nem volt könnyű, egyszercsak – ha volt egy órám- valamitől írni kezdtem.
Októberben megírtam egy jegyzetet, ebből másnap egy fél fejezetet. Majd két nap után egy egészet.
Ha jól emlékszem október közepe lehetett. Végül úgy megindult mind a történet a fejemben, mind az élet zajlása is- aminek semmi köze nem volt az íráshoz, de még a történethez sem-, hogy csak pislogtam. Ám mellette olyan vadul és gyorsan szaporodtak a karaktereim s így az oldalak, kerekedett a történet, ahogy azt előtte két évvel nem is sejtettem. Egy évvel ezelőtt pedig nem is hittem benne!
November második felében a munkáim mellett- meg más mellett is- már egyenesen láttam mi a történet, mi a vége, mit akarok kihozni az egészből.
Decemberben pedig elkészültem a nyers kézirattal. Azaz még át kell fésülni, de innentől a szerkesztővel való közös munka jön!
Eddig is a Facebook oldalamon igyekeztem sűrűn hírt adni az írásról, az alakulásról, némileg más „adalékokkal” is szolgáltam, így gondoltam ebben a hosszabb cikkben nemcsak hozzáteszek ezekhez, kicsit össze is gyűjtöm őket.
Adatok, kiegészítő információk ahhoz, hogy jobban belelássatok az írásba:
Tehát az írás nagyjából két év volt, de ez csalóka, hiszen másfél évig szinte alig írtam. A regény igen nagy részét olyan hat, nyolc hét alatt írtam meg.
A regény címe nem változott az elejétől kezdve, viszont a prológus amikor befejeztem a kéziratot, kissé változtatva lett. De most nem árulkodok, erősen spoiler lenne…
Az írás közben- hiszen ugye ez egy „vikinges” ízű regény, de nem történelmi, hanem fiktív ( így a fantasy kategóriába esik), már tudtam: ez egy afféle saga átirat lesz. S olyan szépen alakult egy kicsit az egész, hogy mire a negyedik fejezetet kezdtem írni, ezek átfogalmazódtak. Mármint nem „fejezet”-eket írtam, hanem egy másik elnevezéssel- ami a sagák sajátosságát is adja- úgynevezett „áttr”-ek születtek.
( Mégiscsak árulkodok!:D)
Így megszületett egy prológus, egy „elő” fejezet, s aztán a tizennégy áttr.
Ekkor, mikor írtam, még epilógust is gondoltam, de rájöttem: nem kell. Már a sztori nem kéri, nem kívánja, kerek lett anélkül is az egész.
Tehát megvan a nyers anyag, megvolt és azért, hogy lássam is mit hoztam össze így mondjuk hat hét alatt, számolgattam.
Ahol most tartok, az 893370 karakter szóközökkel. Ez sem kis mennyiség, de tudni kell hozzá: ebben aztán még minden benne van. Ha lecsupaszítom – s még mindíg a legnyersebb anyagról beszélek- , akkor ez753950 karaktert jelent szóközök nélkül.
Tehát- ha maradna a szöveg teljesen így, akkor is van ott közel 140 ezer szóköz! Eszméletlen mi?
De amikor az ember gépel, néha mellényúl, többet nyom.
Egyszerűsítve ha a fenti számokat nézzük, én optimálisan is mondjuk 70-80 ezer olyan felesleges szóközt hagytam a gépelések alatt, amivel majd kevesebb lesz az, amiről indulhat a szerkesztő!
(Hát nem irigylem, de jó meló lesz ismét vele dolgozni!)
Onnantól kezdve pedig- lehet fejbe számolgatni- a nyers anyag még mindig semmilyen javítást nem kapott.
Nem kapott helyesírást, korrektúrát, nem volt belőle kihúzva és nem volt kiegészítésképp még kibővítve. Nem volt lecserélve több ugyanolyan szó, nem írtuk tele szinonímával, nem cseréltem le sokszáz „volt” szót és társait.
Innentől kezdve, amikor csak azért, hogy lássam „mennyit” írtam, hogy nézne most ki ez egy A5 méretű könyvben, az a 543 oldal egyáltalán nem a végleges szám.
Tehát még alakul- biztos kevesebb lesz még akkor is, ha a nyomtatásnál olyan betűtípust s méretet választunk-, de ez nem gond. Nem az oldalszámtól függ egy regény, hanem a tartalmától.
Eddig úgy írtam egy-egy kéziratot, hogy megvolt a cím, néhány oldalnyi firka, aztán irány az írás. Meg kutatás és olvasás, zenehallgatás, pipa és filmek, zenék, olvasás…
Most már évekkel korábban kimerítettem az olvasás részt- sajnos elfogytak a jó vikinges regények és újabbat nem leltem-, filmet pedig nem néztem. A sorozatokat most kihagytam, így más szóba sem jött.
A pipázás eleinte rendben is volt- hiszen nyáron nem egy napon kint ücsöröghettem a hintaszékemben a teraszon-, ám bizony eljött most is a tél, bent pedig nem füstölgök.:D
Zeneileg – ezt jeleztem a közösségi oldalakon- volt alapanyag hála az égnek és barátoknak ismerősöknek!
Főleg Izának, aki sok éve pont egy ilyen zenével adta meg a kezdő lökést- mint nem egy regényemnél- és oda nem adta azt a bizonyos számot. Nos Iza köszönöm, az eredmény pedig majd magáért beszél remélem.
Kaptam még viking harci albumokat, aztán kutatás alatt befutottak magyar változatok is, így ahogy jeleztem: volt zene. Segített is.
S míg korábban nem készítettem a jegyzetek mellett az egyes fejezetekhez vázlatot, most meg valahogy jött, ez is kellett a folyamathoz. Este vázlat, délután írás. Aztán megint. Máskor meg fordítva. De mindig- néha egy fejezetnél négy részt is levázlatoltam- többet, máskor kevesebbet készültem elő, míg magát a részt megírtam. De ez is más volt, mint eddig.
Működött? Igen. Könnyebb volt így írni? Nem tudom, most így csináltam…
Így a sok bevált módszer megváltoztatása után azért csak összejött a történet és ez a lényeg!
Mi is volt még az írás alatt és mellette, ami a „A Karmos”-hoz kapcsolódik?
Egyrészt az utolsó négy hétben- mivel kint már igencsak lehűlt a levegő- kellett mozognom is. Mert ha az ember napi sok órát ücsörög, akkor egy sima szobatorna, egy „kimegyek havat lapátolni” kevés. Mert ilyen is akadt. Szóval irány napi szinten az elliptikus tréner barátom: Arni!
Most lehet nevetni, de jól esett! Be egy kis vadabb tempójú zenét, aztán taposd öreg!:D
(azt már nem is mondom, hogy volt rá példa: viking zenére tapostam, közben pedig elképzeltem, hogy az ütemre evezőket ragadtunk harcostársaimmal a vad hullámokon, az esőben és ködben és a kürt jelzi a földet, mert „A Valhalla hív” … )
Így ami még maradt estére energia, s kellett, lehetett a megírtakhoz rakni; finomítás, átgondolás, meg a fent említett vázlatolás a másnapra tervezett új „áttr”-hoz…
Mindig szerettem előkészíteni a megérkezést, de szeretem azt is, ha más is születik egy könyvemhez. Így történt, hogy- ez meg a mostani helyzet még csak- készült még anyag. Bocsánat, mű, alkotás…
Egy ismerősöm Kanadában – ötletelés után- megkomponálta a könyv „Zenei előzetes”-ét. Azaz megírta a „A karmos” zenéjét.:D
Köszönöm szépen Goran Episcopus munkáját, én azt gondolom: ott van a zene és az ének is!
Ezután nemsokkal egy másik Barátom, Szemán Zoltán pedig elkészített egy amolyan előzetes beharangozó klipet a könyvhöz.
Ő ugye már szinte majdnem minden kötetemhez készített ilyet- mást és máshoz is már-, így nagyon örültem most is neki!
Némi beszélgetés, gondolkozás, variálások után- amiket én hoztam és a technika-, ebbe a folyamatba bekerült még Pölt Konor Barnabás is, illetve Papp István színművész.
Így meg is született a kis klip, ami rövid időn belül , azaz négy napon belül átlépte az 500 megtekintést!
Másnak ez nem nagy szám, nekem ilyen még nem volt! Óriási!
Még egyszer köszönöm és itt is gratulálok nekik ehhez!
Tehát a pontosabb információk a két alkotáshoz:
563 megtekintés 4 nap alatt A Karmos rövid előzetes:
55 megtekintés A Karmos zenei előzetese
Mint érdekesség, megmutatom mi volt az első mondata a kéziratnak és mi lett most az utolsó:
Az első mondat eleje:
“ Égett a föld és égett a hajnalt még…”
Az utolsó mondat vége pedig:
“…a Medvekarom árbócának a tetején…”
Tehát most még nekiugrok, átfésülöm magam és amit találok, kigazolom. Vagy nem. Lehet még átírok egy-egy mondatrészt, beillesztek, vagy kiveszek. Vagy elveszek néhány „volt” szót. Azután pedig szerkesztésre indítom, ami meg nem lesz egyszerű.
A tervem talán jövő tavasz, könyv nyomtatva és majd talán e-book formában is.
De ez már egy másik cikk lesz, így addig figyeljétek folyamatosan a hírffolyamom, mindig jön majd új a „A Karmos”-ról is…
Utóirat:
A könyvet J.A.A. Donath írta :d meg több skald meséje alapján…
