Olyan régen volt az a nyári nap, amikor még anno 2014 körül a budapesti „nyócker” Práter utcájában végig hallgattam egy utcai csetepatét. Nem az elsőt, nem is az utolsót, s akkor még aznap nem tudhattam: írni fogok róla…
Akkor jött valamivel később egy sugallat, megfogalmaztam egy pároldalas valamit s végül pár évvel később megszületett a „Mindenki jó lesz, tesó!”
Lóránd, a nagydarab és kigyúrt, kopasz roma, a kerület segítője akkor is mindenhol megjelent. Vezette a jószándék, irányítgatta a főváros vajdája őt és még társai is, a kéksapkás Galamb Polgárőrség.
Volt ott kérem szépen aztán minden: utcai balhék, jó kocsi- a merdzsó-, kerületi ízek, illatok, s aztán a visszajelzések is: „Tesó, ez jó lett…mikor jön a folytatás?”
Akkor ugyan fejben már tudtam, hogy igen: lesz folytatás, csak még nagy gondolatok, lendület, tér és idő nem akadt hozzá. Amit viszont mindenképp tudtam: a második rész- már ha megírom-, teret ad majd a nemkívánatos kábítószernek is…
Így ami legelőször megvolt a második részből, az a címe lehetett: „Ezt megszívtad, tesó!”
Nagyon lassan alakultak a képek és még mindig csak azok; közben annyi minden történt, hogy bizony az egész folyamat- mások ide szeretettel írnák a „projekt” szót- megállt. Volt akkor aztán költözés vidékre, munkák, más könyvek megírása, más terveken való agyalás, jó adag lustaság. Az idő telt, egy nap leírtam pár oldalt és azt hittem: a tesó 2 íródik. Aztán mégsem…
Megint zajlott az élet, amiben volt jó, volt rossz is, nem unatkoztam. Ezalatt megíródott egy másik műfajban levő kéziratom (ez most szerkesztés alatt áll és remélem idén ki is jöhet majd; ez lesz a viking ízű regény), s érkezett egy műtét is. Aztán ismét költözés- igen hosszú idő után- fel a fővárosba…
Ahogy korábban írtam, ekkor még nem tudtam- mármint a költözés előtt-, hogy oda fogok költözni, ahová aztán a tesó 2 főhősét és kalandjait is átraktam a „nyócker”-ből, s ez a hely pedig óbuda volt… Na és igen: ide sikerült átjönni vidékről. Talán nem véletlen, talán az, mindenesetre segített és ezt most már bizton állítom! 😀
A kész címmel levő regényből- már a tesó 2-ből- már ekkor megvolt majdnem három fejezet és már alakulgattak a képek. S megint elakadtam.
De azért -ha nem is így időben-, de kutatgattam a sztorihoz. Jártam a terrorelhárításnál- nem mint fogoly-, utánnajártam területeknek óbudán- hőerőmű és környéke, kerületi rendőrségek, utcák és utak, stb.-, s rengeteget olvastam. Volt filmnézés, volt zenehallgatás, az idő meg száguldott.
Megint befutott egy másik téma- közben megírtam a vadászrepülős kéziratot is, amit még vizsgál a műszakis ember-, majd többszöri zenehallgatásokra hagyatkozva egyszercsak meglódult a kezem. 😀
Közben ugye volt egy kis egészségügyi pihenőm- senkinek nem kívánom a tüdőgyulladás kezelést kórházban, mert bár segítettek és meggyógyítottak, a betegségre nem szívesen emlékszem-, de a felépülésemben megint jöhetett lazításnak és ihletszerzésnek a zene.
Hallgattam Ganxsta-t, Majka-Curtis-Nika triót, Scootert, a Mindenki Jó lesz, tesó zenéjét és még több tucatot, mikor kinyílt a gép és folyt belőlem a sztori! 😀
Megelevenedtek a képek, életre keltek a karakterek és szépen lassan minden a helyére kerülhetett. Régi és új emlékek, tapasztalatok, olvasott és átélt, hallott történések…
S most- meg se néztem menyi idő, hónap, év után hozom a hírt: elkészült a „Ezt megszívtad, tesó!” kézirata!
Jelenleg- minden plusz és felesleges leütéssel, ottfelejtett szóközzel, még finomításra váró szakasszal- ez már a szerkesztői munka lesz- együtt több, mint kétszáz oldal lett a dolog…
Persze ez egy könyvméret- A5- képet jelent most, de mivel az első csak ennek a fele volt, tudom: ez a rész többet hoz majd, talán többet is ad.
Lesz itt-is- „nyócker” íze, színe és java, s hozok autentikusnak gondolt világot megint. Ám lesz itt más kerület, más szintek a „balhék” terén, amiben aztán tényleg elszabadul a pokol. 😀
Jönnek régi szereplők, de jönnek újak. Kerületiek és óbudaiak; lesz romabuli, s rendőrségi jelenetek, de száguldó autók, vad zene egy dance klubban és még…
(mások azt is mondták, hogy egyes részek a Dark -zero- műfajt is átadják…akármi is legyen.)
Most még átolvasom egy párszor a kéziratot. Ide berakok, onnan elveszek, aztán irány a kiadó szerkesztője és onnantól remélem futhatnak a végső simítások. Mivel az első rész újrakiadását a Helma Kiadó segítette, ez a rész már náluk jön ki automatikusan.:D
A borítót terveim szerint már a héten megkapom régi barátomtól és segítőmtől, aki az első rész borítóját is tervezte, így az is folyamatban van már. 😀
Aki pedig nem olvasta az első részt a két sztori különálló, de az élmény okán érdemes elolvasni az első kötetet is, irány a kiadó és a „Mindenki jó lesz, tesó!”
S amíg folynak a munkák, figyeljétek a Facebook oldalam, ott majd időnként adok hírt erről a műről, meg persze másról is!
