Kedves Olvasóim és friss „Ahol fogantam…” hírekre várók!

Ahogy korábban már céloztam rá, legújabb kéziratom szerkesztés alatt áll. Mi több, egész jó tempóban halad a végleges formája felé! 😀

Ahol fogantam… című művem több szempontból sem volt könnyű megírni, de mivel szülőfalumról szól, csak egy történelmi korban, a nehézségeket ellensúlyozta mindaz a sok meleg és pozitív érzés, ami azonnal életrekel, amikor egy új történethez szükséges kutatómunkával foglalkozom.

A kézirat megírása után, amikor már rádöbbentem, hogy egy történelmi regény – amit korábban sosem mertem elkezdeni mélységei miatt – kezd életre kelni, tudtam: a munka legnagyobb része még hátravan… Ez pedig a szerkesztés!

Fontosnak tartom, hogy jó szerkesztővel dolgozhassak és a munkában közösen vegyünk részt! Mert ha ez jól működik, akkor ő javít, átírást kér, töröl, vagy bővít, helyesbít sokszor, viszont én ugyanúgy részese vagyok a folyamatnak.

A szerkesztői munka összetett folyamat, így megkértem, hogy most ő meséljen kicsit a készülő kéziratról:

„A regény szerkesztése során ismét felmerült a kérdés, hogy a főszereplők beszéde mennyire igazodjon az adott korhoz. András már körbejárta a témát, és az olvasók a közérthetőségre szavaztak, így arra a döntésre jutottunk, hogy a párbeszédek során elengedjük a nagyon ízes, nagyon népi, nagyon tájjellegű szavakat, és csak annyira megyünk bele a nyelvjárások mélységeibe, hogy az ne zavarja az olvasás élményt. Ugyanakkor felmerült a kérdés, hogy adott tárgyat vagy helységet a népies nevén említsünk, és lábjegyzetben magyarázkodjunk, vagy maradjunk a mai, megszokott formátumnál. Magyar vonatkozású történelmi regény írásakor különösen sarkalatos pont a történelmi hűség, és ez nem csupán a cselekményre vonatkozik. Mivel a mű egy ma is létező község múltját is igyekszik bemutatni, elengedhetetlen a helyismeret, amivel szerencsére András rendelkezik, hiszen a szülőfalujáról írt. Rengeteg kutatómunkát igényel a népszokások feltárása, és sokszor olyan kis apróságokat is figyelembe kell venni, ami az olvasónak talán fel sem tűnik, mégis fontos az akkori életvitel vagy életminőség megértéséhez. András ebből a szempontból nagyon alapos volt, a kérdésekre azonnal magyarázatot ad, így a közös munka gördülékenyen, gyors ütemben folyik.” 

Az, hogy egykor ott éltem Csajágon – merthogy ugye több esemény is ott játszódik –, meg azóta jártam is ott, valóban segített az írásban. Ám nem volt egyszerű, mivel amit én ismerek a faluból, az teljesen másképp volt a XVI. században. Ma látjuk a házakat, a patakot, látjuk az erdőket és a dombokat… 😀 , de akkor mindez vagy nem ilyen volt, vagy nem is létezett. Ilyenkor támaszkodhatok a szerkesztő tudására és kutatómunkájára.

Összegezve: a munka gőzerővel folyik, a legkíváncsibbaknak pedig hoztam is egy részletet az Ahol fogantam c. regényemből:

„A ló reszkető izmokkal kitámasztotta négy lábát, de már az útra igen készülődő birtokjegyző úr szája széle is vele remegett.

– Csajághy uram meghagyta, hogy napszálltáig térjek meg Fehérvárról, de se kíséretet nem ad mellém, se rendes lovat! – morgott az udvaron lévőkre, aztán köpött egyet oldalra.

– Adjon Isten! – köszönt rá a kapuban ácsorgó fiatal legény, és meghajolva lekapta kopott süvegét. – Ha nem sértem meg nagyságos uramat, az a ló, biza’, nemhogy Fehérvárig, de a falu határáig se viszi el kendet.

Az ifjú bő, fehér vászoninget és fekete nadrágot viselt, hosszú, sötét haját egy fekete madzaggal zabolázta a háta mögé. Mezítláb lépett a díszes kapufélfa alatt az udvarra, s bár nem hívták, az udvari nép pedig nem ismerte, mégis határozottan közelített. A vállán átvetett tarisznyazsák együtt mozdult lépése ütemével, a derekán egy bőrből font övön összetekert karikás fityegett. Bal kezében hosszúnyelű fokost tartott, de ahogy a lóhoz ért, óvatosan lerakta a földre a tarisznyával együtt, és lehajolt a mén hátsó, bal lábához.

– Nem ösmerlek, honnan hozott ide a talpad? – vonta fel bal szemöldökét a nyeregben ülő birtokjegyző, és közben árgus szemmel figyelte, mit művel a hívatlan vendég.” 

A könyvet tavaszra tervezem kiadásra, remélem nem zavar be semmi ezen célomban!

Addig pedig olvassatok bele a „Könyveim” fül alatt abba a kötetbe, ami megtetszett és írjatok!