Kedves Olvasók és a történelmi regényre várók!
Ha egy kézirat írása befejeződik, akkor kezdődik csak az igazi munka…
Szerkesztőmmel többheti munka árán eljutottunk oda, amikor már a korrektorhoz kell küldenünk a végső finomításra a majdnem kész kéziratot! Ez már majdnem a célegyenes, így örömmel mutatom meg szerkesztőm szavait!
„Befejeződött a szerkesztés tartalmi része, a kézirat immár a korrektor figyelő tekintetét élvezi, jöhetnek a kulisszatitkok!
A Hol fogantam… című regény szerkesztése során az első és komoly fejtörést okozó kérdés a már sokat emlegetett tájszólás volt. Olvasóként mind tudjuk, hogy ha az író a szövegalkotás során túl sok régies, vagy számunkra torz szót használ, akkor nem annyira élvezhető a szöveg. Viszont a mi főszereplőnk az alföldi régióból származott, így a hiteles ábrázolása azt kívánta, hogy a szófordulatai legalább a regény elején alkalmazkodjanak valamennyire annak a vidéknek a tájszólásához. Ráadásul a beszédmódja fontos volt a karakterfejlődés szempontjából is.
Bevallom őszintén, hogy a szöveg első néhány oldala alaposan feladta a leckét, hiszen a történet 1552-ben kezdődik, amikor még nem léteztek közösségi oldalak, és a modern közlekedési eszközök, utak hiányában a távolság is más jelentést hordozott akkoriban, mint manapság. A korabeli magyarországi régiókra jellemző volt, hogy más-más kifejezéseket, magánhangzókat használva beszéltek, ezért Andrással igyekeztünk a csajágiak szájába is ízes szavakat adni. Ebben nagy segítségünkre voltak a nagyszüleink és a körülöttünk élő idős emberek, akik a mai modern és sokszor szlengszavakkal terhelt beszéd helyett még valamennyire őrzik/őrizték a régies tájszólásukat, szavakat, kifejezéseket.
És akkor jött a Word, ami csaknem minden egyes ilyen szót aláhúzott, és úgy befestette nekem a teljes szöveget, hogy a szemem káprázott olvasás közben. Alig volt olyan nap, hogy ne beszéltünk volna Andrással telefonon csak két percet legalább egy órán át, és ez szülte aztán újabb problémát.
András a regényben egy ember sorsát meséli el, úgy, hogy közben érintőlegesen igyekszik hiteles képet adni az akkori történelmi viszonyokról. Minél többet kutatott, annál több ötlete lett, és ahogy hatalmas lelkesedéssel beszélgettünk, tágulni kezdett a cselekmények horizontja. Ez pedig jelen esetben azért okozott problémát, mert a magyar történelem ezen időszaka annyira eseménydús, hogy ha mindent meg akarnánk írni, száz könyv sem takarná be az akkor történteket. Ráadásul arra is figyelni kellett, hogy a cselekmény a fiatalok számára élvezhető maradjon, és elkerüljük azt a bizonyos történelemkönyvszagot…
Szerencsére András még időben kapcsolt, és nyakon borított a rideg tényekkel: meg kell húzni a képzeletbeli gatyaszárat, és amennyire lehet, egy csapáson haladni, azaz a csajági Röcsöge-domb legendáját szem előtt tartva alakítani a cselekményt. Ez nagyon nehéz feladat volt számomra, mert őszintén megmondom: a közös munka során annyira megszerettem a főszereplőt, hogy ha rajtam múlt volna, András biztosan mesél még tovább és még többet…
Na, de majd legközelebb! :D”
Látjátok milyen izgalmas tud lenni egy ilyen kemény és nehéz munka? De ez is azért kel, hogy amikor majd már a kötet a kezetekben lesz, a legjobbat kaphassátok!
A kiadásról (pontos kiadó, hely és idő) még nem nyilatkoznék, kérem kis türelmetek még.
Amint van friss hír, azonnal jelentkezem!
